Ami egy barát után marad
              „Levél a magányból”

   Barátságunk emlékére íródott e vers

     Melyet ha kezed öreg lesz és eres

      Keress meg legféltettebb ládádba

    Melyben ott fekszik porosan sárgulva…

 

 

 

Nyisd ki s vele együtt szíved kapuját

Melyben még mindig él sok-sok emlékkel együtt egy jó barát

Barát kit már rég nem láttál

De mélyen a szívedben hagytál

 

Hunyd le a szemed felvillan majd sok kép

Rengeteg szép kedves emlék…

Mikor még fiatalon

Vad csapongó szárnyakon

 

Kerestétek együtt az élet értelmét

S éltétek a vidám gondtalan emberek életét…

Nem akarod majd kinyitni a szemed

Hisz tudod: egyedül vagy s a barát nincs már Veled!

 

Lassan mégis kinyitod…

De szemedben most már könny ragyog

Belenézel a lemenő nap egyik sugarába

Csillogó szemmel, elmosolyodva

 

Mert meglátod benne a barátot

Kit az Isten már rég magához hívott

Feléd mosolyog, s látod, olyan, mint rég

S érzed, a barátság lélekben örökké él!

 

                                                                                Görög Dávid (10. B) verse