Ebben a félévben a tizenkettedikes geológusoknak egy vulkáni hegyvidék került sorra, mint a szakmai kirándulás célpontja. Az őszi szünet második felében ezért a Tokaj- Zempléni-hegység felé vettük az irányt. A három napos kiránduláson a diákoknak összetett feladatokkal kellett megbirkózniuk, de szerencsére mindezt nem munkaként, inkább kalandként és kellemes időtöltésként fogták fel…
Utunk elején sajnos nem a geológiai feladatok nehézsége okozta a gondot, hanem a technika ördöge gördített elénk akadályt: lerobbant a buszunk Debrecenben. Az így keletkezett szabadidőt igyekeztünk a hasznunkra fordítani, megnéztük többek között a Debreceni Egyetemet és a híres református Nagytemplomot is. Mire elértük a hegyvidéket, már szürkült, így a telkibányai geocachingelésre sötétben került sor. Talán éppen ezért sikerült izgalmasra első feladatunk: a csapatok GPS-ek segítségével keresték meg - szinte vakon - a koordináták által kijelölt nevezetes pontokat és rögzítették fénykép vagy film formájában.
A középső nap fő feladata a geológiai tanösvény végigjárása volt, ami tulajdonképpen egy túra, megspékelve ismereteket közvetítő táblákkal. Mi pedig, hogy az állomások között se unatkozzunk, plusz feladatokat adtunk a csapatoknak. Például meg kellett határozni a begyűjtött kőzeteket, ki kellett számolni egy árpád-kori templom riolitkövének pórustérfogatát, kvarcitból kellett kirakni az iskola nevét, stb. A nap végén a csattanót mégis egy felhagyott kőfejtőben való kutakodás adta, hiszen a riolitos falból számtalan csillogó kalcit- és gipszkristályt valamint geódát tudtak az ügyesebbek kipreparálni.
Aki pedig azt gondolta, hogy az utolsó nap levezetés lesz, tévedett. Délelőtt Telkibányán ásvány- és bányamúzeumban voltunk, amelyet nemrég újítottak fel, ráadásul a gyűjtemény is frissítve lett rengeteg gyönyörű ásványpéldánnyal. A diákok által készített szakmai kiselőadásokat a múzeumkertben hallgattuk meg, így számos érdekességgel lettünk gazdagabbak a térség történelmét, kultúráját, élővilágát és nem utolsósorban geológiáját tekintve. Sátoraljaújhelyen felvonóval mentünk a hegy legmagasabb pontjára, a Meleg-hegyre. Föntről páratlanul szép őszi látkép tárult elénk egészen a Tátráig, de a csúcsig tartó 400 m-es út is legalább annyira feledhetetlen volt a libegőn. Fáradtan és élményekkel telve értünk vissza este Békéscsabára és csak remélni tudom, hogy a kirándulás nemcsak szakmai tapasztalatokat, hanem kellő feltöltődést is nyújtott az érettségi előtt álló csapatnak…
A középső nap fő feladata a geológiai tanösvény végigjárása volt, ami tulajdonképpen egy túra, megspékelve ismereteket közvetítő táblákkal. Mi pedig, hogy az állomások között se unatkozzunk, plusz feladatokat adtunk a csapatoknak. Például meg kellett határozni a begyűjtött kőzeteket, ki kellett számolni egy árpád-kori templom riolitkövének pórustérfogatát, kvarcitból kellett kirakni az iskola nevét, stb. A nap végén a csattanót mégis egy felhagyott kőfejtőben való kutakodás adta, hiszen a riolitos falból számtalan csillogó kalcit- és gipszkristályt valamint geódát tudtak az ügyesebbek kipreparálni.
Aki pedig azt gondolta, hogy az utolsó nap levezetés lesz, tévedett. Délelőtt Telkibányán ásvány- és bányamúzeumban voltunk, amelyet nemrég újítottak fel, ráadásul a gyűjtemény is frissítve lett rengeteg gyönyörű ásványpéldánnyal. A diákok által készített szakmai kiselőadásokat a múzeumkertben hallgattuk meg, így számos érdekességgel lettünk gazdagabbak a térség történelmét, kultúráját, élővilágát és nem utolsósorban geológiáját tekintve. Sátoraljaújhelyen felvonóval mentünk a hegy legmagasabb pontjára, a Meleg-hegyre. Föntről páratlanul szép őszi látkép tárult elénk egészen a Tátráig, de a csúcsig tartó 400 m-es út is legalább annyira feledhetetlen volt a libegőn. Fáradtan és élményekkel telve értünk vissza este Békéscsabára és csak remélni tudom, hogy a kirándulás nemcsak szakmai tapasztalatokat, hanem kellő feltöltődést is nyújtott az érettségi előtt álló csapatnak…
