SZOMORÚ KARÁCSONY


Tegnap tragikus hirtelenséggel
elhunyt szeretett kolléganőnk,
tanárnőnk, Mazánné Felföldi Éva.


Fekete szél érintése

Nem ismerve őt, csak nevét tudva,
De kedves volt, és mindig segített.
Rajtunk lévő nyomáson enyhített.
Nem lesz több óra, mindenki tudja.

 

  

Néha szidott minket, hogy jók legyünk,
De szívében mindenki tisztelte,
És most fájdalom van a szívekbe’
Könnyes szemünk elé tesszük kezünk.

Egyedül és magányosan elment.
Csak a tettei maradtak bennünk.
De mindörökké itt lesz velünk.
Imára illeszkednek a kezek.

Nem csak mi, az ég is csak siratja.
Már a föld is csak remegve zokog.
Ezernyi érzés, mi lelkünkben mozog.
Sírok, de kezem csak ezt írhatja.