A közelmúltban a tizedikesek hagyományaihoz híven ismerkedési estet tartottunk a 9. C osztály számára. Nem csak ők, mi is izgatottan vártuk már a kezdést. Az utolsó pillanatokra sikerült mindent elrendezni, és nem maradt más hátra, minthogy bevezessük termükbe a csapatokat. Szerencsére nagyon sokan eljöttek, így résztvevőből nem volt hiány.

Nemrégiben egy felhívásban ügyes vízműsöket kerestem. Nos, máris találtam egyet Burián Zsuzsa személyében. Zsuzsa a 9. D osztályba jár, és a gyöngyfűzés a hobbija.

Az általános iskolában Köröstarcsán művészeti szakkörre járt, és a felkészítő tanára hívta fel figyelmét erre a szép kézimunkára. Zsuzsa azóta is nagy kedvvel készíti a gyönyörű karkötőket, nyakláncokat. Munkái megjelentek már kiállításokon, versenyeken. Békésen a VIII. Dél-alföldi Regionális Kézműves Pályázaton díjat is nyert.

Egy súlyemelő-verseny első három helyezettje, egy angol, egy japán és egy amerikai a verseny után békésen elbeszélget egy étteremben. Néhány sör után szóba kerül, hogy melyikük országában a leggyorsabbak a vonatok. Az angol azt mondja:
–  Természetesen nálunk, hiszen mi találtuk fel, és azóta is folyamatosan fejlesztjük. Ma már olyan gyorsak a vonataink, hogy utazás közben a pálya mellett a villanyoszlopok összefüggő falnak tűnnek.
–  Nyilvánvaló, hogy nálunk – mondja a japán, – mi rendelkezünk a legfejlettebb technikával. Olyan gyorsak, hogy 2-2 embernek állandóan a vonat mellett, kétoldalt kell futnia, és hideg vízzel locsolnia a síneket, különben úgy felizzanának, hogy tönkremennének.
– Az semmi, barátaim – mondja az amerikai, – nekünk  a legnagyobb az országunk, és természetesen a vonatok is nálunk a leggyorsabbak. Képzeljétek, legutóbb is mi történt. Vonattal mentem New Yorkból Los Angeles-be, hogy minél hamarabb odaérjek. A feleségem kikísért a pályaudvarra. A fülkéből kihajoltam, hogy egy könnyű búcsúpuszit adjak a homlokára. De abban a pillanatban a vonat elindult, és én egy  legelésző tehenet csókoltam szügyön 50 mérfölddel odébb…

2009. november 18-án Székesfehérváron rendezték meg a térinformatika napját a Nyugat-magyarországi Egyetem Geoinformatikai Kar Földügyi és Térinformatikai Tudásközpontjában. Meghívást kaptak az ország földmérést oktató szakközépiskolái, valamint a térinformatikai szoftvereket gyártó cégek képviselői.

November 18-án reggel fél nyolckor indultunk el az iskola elöl Gyomaendrődre, az átadás előtt álló közúti Körös-híd megtekintésére. A tanulmányi kiránduláson a 11., 12. és a 14. A osztályok vettek részt.

Kedves iskolatársaim!

Korábban már jelentkeztem nálatok a WEBCSILLAG SZÜLETIK pályázatra beadott filmünk – FÉNYEK VILÁGA MOST! – érdekében. Ezúton szeretném mindazok szavazatát megköszönni, akik regisztráltak, és ezzel támogatták munkásságunkat.

De! Sajnos még nem elegendő látogatót gyűjtöttünk be ahhoz, hogy célunkat elérhessük.

Ezúton kérek mindenkit arra, hogy ha teheti, regisztráljon és szavazzon!

Olyan sok tehetséges diákról írtunk már ezen a fórumon, hogy úgy döntöttem, felhívással fordulok hozzátok.

Jelentkezzetek nálam, ha társaitoknak érdekes hobbija van, sikeresen szerepelt versenyeken és különböző programokon vagy jelentős tantárgyi eredményei vannak.

Az is érdekes lehet, ha a magad teljesítményét szeretnéd másoknak megmutatni.

A múlt szerdán került megrendezésre az idei gólyabál. Az ezt megelőző napokban a kilencedikeseknek előírták, hogy miben kell megjelenniük. Hétfő reggel szép számmal jelentek meg a gumicsizmás-láthatósági mellényes-úszósapis kisgólyák, vödörrel a kezükben. Nem volt egy perc nyugtuk sem, hisz minden szünetben sorra kapták a feladatokat az idősebbektől.

A női focicsapatunk szerepléséről ezen a fórumon 2009. október 19-én már olvashattatok egy írást. Az egyik játékos Kovács Szilvia 9. A osztályos tanuló. Szilvia nagybánhegyesi diák, aki szeptember óta kollégiumunkban lakik. Itt beszélgetett vele barátnője a kedvenc sportjáról.

Meglepetéssel kedveskedtek - nekünk gólyáknak - a tizedikesek. Ők tavaly már átestek a gólyaavatás többnapos szertartásán, így most szervezőként vettek részt e folyamatban. „Előírták”, hogy ezen a héten - a gólyabálat megelőző időszakban - különleges felszereléssel és öltözékben „kell” megjelennünk az iskolában.
Műanyag vödörrel kezünkben, munkavédelmi sisakban, láthatósági mellényben, na meg a gumicsizmában olyanok voltunk, mint egy vidáman eltévedt ablakmosó brigád. Ráadásképpen kisminkelték arcunkat, így nem csoda, hogy jókat derültünk magunkon, de természetesen a többieken is. Tegnap délután pedig következett a gólyabál, az avatás végső szertartása.