December 15-én, csütörtökön rendeztük iskolánkban a Szellemi Csűrcsavar nevű vetélkedő elődöntőjét és döntőjét.

Tíz éve részt veszek a játék szervezésében, gondoltam, itt az ideje egy kis visszatekintésnek.

A játék először 2000 őszén indult. Ez idő alatt a következő dolgok állandóak maradtak: a versenyt általános iskolai tanulóknak szerveztük, az első szakasz mindig levelezős fordulókkal indult, akik sok pontot gyűjtöttek, meghívást kaptak az elődöntőre, amit a legjobbaknak rendezett döntő követett. Ekkor már csak a legkiválóbb 9 -11 diák volt versenyben.

A képeken iskolánk néhány osztálya látható matematikaórán. Türelmet, elmélyült és elszánt akaratot igényel minden ismeret megszerzése, a matematikához ezen felül időigényes gyakorlás is szükséges.

Büszkék vagyunk arra, hogy a 2005-ben bevezetett új kétszintű érettségin diákjaink már írásbeli dolgozatukkal leérettségiztek, soha senkinek nem kellett szóbeli vizsgát tennie.

Folytatódik a helyi focibajnokság. A karácsony közeledtével az őszi szezon végeredménye is kirajzolódni látszik, ugyanis a legtöbb csapat a három mérkőzéséből kettőt már lejátszott, több-kevesebb sikerrel.

A környezetvédelem tanítása során talán az egyik legnagyobb feladat az ökológia megszerettetése és megértetése a diákokkal. Nem volt könnyű a mögöttünk álló néhány hónap, de azt hiszem sikeresnek mondható.
Most pedig eljött az ideje ezen téma összefoglalásának, amit kicsit összekapcsoltam a Mikulással. Az órára már napokkal előtte lázasan készültem, vásároltam különböző szaloncukrokat, mogyorót, és persze vitamindús mandarint.

Ahogy eddig minden évben, 2011-ben is megrendezésre került a Vásárhelyi Kollégium asztalitenisz bajnoksága. Idén 19 tanuló nevezett a versenyre. Sorsolás alapján az indulókat 4 csoportra osztották Bajusz János és Megyeri tanárurak. Csoportonként az első két ember jutott tovább. Ez alapján 8 fő maradt, akiket két csoportra osztottak, majd végül a bennmaradó 4 fő körmérközésben döntötte el a verseny kimenetelét.

Ősz.

A lassú séták időszaka.

Mindig szerettem az őszi sétákat.

Lassan bandukolni, közben a lábammal turkálni az avarban...

Most két képet szeretnék közreadni. Mindkettő egy-egy őszi sétán készült.

A két képnek semmi köze nincs egymáshoz, azon kívül, hogy ugyanazzal a mobiltelefonnal készültek (bocs a minőségért :-)

***

Az idei helyszín a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Általános és Felsőgeodézia tanszéke volt. A meghívott szakembereknek a megnyitót és első előadást Dr. Ádám József tanszékvezető tartotta. Felszólalásában bemutatta Magyarország eddigi összes vízszintes és magassági alappont hálózatát.

A vízről vízműsöknek – másként

Mindenki ismeri a vizet – ki többet, ki pedig kevesebbet tud róla.

Szinéről, szagáról, halmazállapotáról, szerkezetéről sokat tanultunk. Mindenféle tulajdonságairól földrajzból, fizikából, kémiából és biológiából származnak ismereteink. Azt is tudja szinte mindenki, hogy a Földön mindhárom halmazállapotban előfordul.

 - Jó napot kívánok! Hallottam, hogy Tanár úr angolból érettségi felkészítőt tart a diákjainak. Megengedné, hogy én is járjak?
 - Természetesen. De a ti osztályotoknak nincs?
 - Nincs. Tetszik tudni, én még csak tizedikes vagyok…
   Ez a hiteles története annak, ahogy Balog István, 10. B osztályos diákunkkal megismerkedtem.
   Ezek után nem álltam meg, hogy ne tegyek fel neki néhány további kérdést.

Már régen adtam hírt az osztályomról. A tanév kezdete óta már három hónap eltelt, jól összekovácsolódott a csapat, kialakultak barátságok, egyesek szerint életre szólóak. Talán a tanulásba is kezdenek belerázódni, bár ott azért még jócskán akad tennivaló! Jól jellemzi a csapat összetartását, hogy nemrégiben néhány kislány nagyszerű kéréssel, ötlettel keresett föl: "Tanárnő, húzzunk neveket és készítsünk egymásnak Mikulás csomagot!".

2011. november 15-én 6 órakor kezdetét vette az immár hagyománynak tekinthető gólyasport. Nem éreztem izgalmat. Az este folyamán 10 feladatban mérettettük össze ügyességünket. Számomra a legnagyobb élményt az utolsó feladat jelentette. Ez abból állt, hogy egyesével a terem másik felébe kellett futni, kezünkben 1-1 ágyneművel. A végén egy társunknak le kellett feküdnie, majd az előzőleg megtanult altatót énekeltük neki. Voltak más, izgalmasabbnál izgalmasabb feladatok is.