A vízműs diákok gyakorlati képzése az iskola saját műhelyeiben folyik. Ezek egyike a Keleti kertekben épült vízügyi tanműhely, vízműs nyelven a „vizes”. Ez egy jól felszerelt és berendezett oktatási helyszín, ahol a diákok az elméleti órákon megszerzett tudást az oktatók segítségével átültetik a gyakorlatba. A tágas előadóterem kiválóan alkalmas a gyakorlati feladatok, mérések adatainak feldolgozására, a mögötte berendezett interaktív táblával felszerelt számítógépteremben pedig az adatok digitális feldolgozása is megoldott.

A tanárember úgy érez a nyár végén, mint más decemberben: lassan jön az új év, új tervek, új módszerek, új ötletek és talán fogadalmak is. A tanárember szeptemberben keresi az új lehetőségeket is, persze a jól berögzült és bevált szokásokon nem lehet is nem is kell változtatni.

Az új lehetőség az idei tanév kezdetén szerencsére adott az informatikai tématerületen oktatónak, hiszen az iskola szoftverparkja egy fontos új taggal, az Autodesk nevű tervezőprogrammal bővült.

Nem vagyok irigy természetű, de nagyon sajnáltam magam a nyáron: amíg én a kánikulában lehúzott redőnyök mögött a szobában üldögéltem, addig a Körös-Tisza-Duna expedíció tagjai egy csodálatos, 1070 kilométeres vízitúrán vettek részt.

Ennek a kalandnak részese volt Thury Gábor (12. D) is, aki szívesen emlékezik vissza a kéthetes út élményeire. Egy baráti társaság már régóta készült arra, hogy végigjárja motorcsónakkal a Körösök völgyét, a Tisza és a Duna egy szakaszát. Ez a terv vált valóra idén júniusban és júliusban 3 hajóval és két kísérő autóval.

Csütörtökön megtartotta idei első nyílt napját a Vásárhelyi Pál Szakközépiskola és Kollégium. Mind a vendégek, mind a vendéglátók nagy várakozással tekintettek a rendezvény elé. A nagyszámú érdeklődő jelenléte igazolta, hogy a Dél-Alföldön a Vízmű még mindig a legvonzóbb középiskolák egyike. Ezt megerősíti az is, hogy a vendégek jelentős része a megye határain túlról érkezett.

Szeptember 24-én már hatodik alkalommal küzdöttek meg iskolánk osztályai az óriás fakanálért, amelyet minden évben a legjobb ételt készítő társaság kap. Idén tizenhét csapat mérte össze a konyhában való jártasságát ezen a kellemesen meleg, őszi délutánon.

A legnépszerűbb ételek közé ebben az évben is a paprikás krumpli és a chilis bab tartozott, azonban olyan fantázia- (és kalóriaJ)dús ételek is terítékre kerültek, mint a 11. A osztály milánói gulyás nevet viselő remekműve. A 11. D csapata halászléből és őzpörköltből álló „menüvel” készült.

Lassan bekerülnek az elektronikus naplóba az első érdemjegyek és elkészülnek a témazáró dolgozatok feladatai is. Igyekezzetek szorgalmasan tanulni, hogy a Dinában csak a 4-esre, 5-ösre kelljen kattintani!
Kedvcsinálóként visszaidézzük és közzétesszük az elmúlt tanév legjobb tanulóinak nevét.
Gratulálunk teljesítményükhöz és reméljük, hogy félévkor további nevekkel bővül a lista.

OTJ

Közhelynek számít, amikor azt  mondjuk: jót tett a nyár, ennyi kellett, vagy ideje volt már feltöltődni.

De hogy is  megy ez?

Talán csak  annyi, hogy nem kell  időre felébredni,   elmélázhatunk egy-egy fagyizó teraszán vagy  felkereshetjük a rég  nem látott barátokat, és megszervezhetjük a várva – várt nyaralást.

Úgy érzem nekünk ez maradéktalanul sikerült.

Fiammal, Danival a Bükkben töltöttünk egy hetet. Ő  már 3 éves kora óta  nagy rajongója az erdei sétáknak, valamint az ősember-barlangoknak. Így az utóbbi évek kirándulásainak  fontos  része volt az istállóskői, illetve a Szeleta-barlang megtekintése.

Ilyenkor szeptember elején a diákok többsége azt mondja: kár, hogy vége a nyárnak, sajnos kezdődik az iskola. De közben azt gondolja: unalmas egész nap a képernyőt bámulni, a Balaton vize már úgyis hideg és különben sem kellemes esőben a parkban sétálni.

Valljuk be, mert így is van: jó újra találkozni az osztálytársakkal és megbeszélni a nyári élményeket, öröm beszámolni a tanároknak a munkahelyi tapasztalatokról, utazásokról.

Ünnep volt ma a Vízműben, a forró nyári napok után a tanévnyitó ünnepélyen találkoztak ismét az egymást rég nem látott iskolatársak. Már jóval a 9 órai kezdés előtt megtelt az aula és az udvar vidám, mosolygós tinikkel. Nem volt nehéz felismerni a gólyákat, az ő arcukon látható volt némi izgalom, az elkövetkezendő ismeretlen napokat fürkésző zavart mosoly. Aztán Timár Tamás tanár úr rendezte a sorokat, és megkezdődött a hivatalos rész.

Furcsa kifejezés, de nagyon találó. A műszaki tantárgyakat tanító vízműs tanárok zöme ebbe a „kategóriába” tartozik. Mi vagyunk azok, akik itt kezdték műszaki pályafutásukat – van aki nem is olyan régen, mások nagyon sok évvel ezelőtt, mint én is.

Mi is olyan gyerekek voltunk, a kezdet kezdetén, mikor először léptünk be ide, mint a mai diákjaink. Vagy mint akik éppen most készülnek birtokba venni ezt a szép régi épületet, a leendő 9. osztályosok.

Némi kihagyás után - miközben persze mellékesen diplomát is szereztünk – visszatértünk. Csak már nem a padsorokba, hanem a tanári asztal túloldalára, hogy átadjuk nektek a tudást, és a sok élettapasztalatot, amit időközben mi már átéltünk.

Valamikor július elején egy veszprémi barátom és kollégám kitalálta, hogy a nyár folyamán vendégül lát minket, szarvasi ismerősöket, egy Balaton körüli kiruccanásra. Nem mondhattunk nemet így augusztus első hétvégéjén elindultunk Veszprémbe. Péntek korán reggel indultunk, hogy elkerüljük a kánikulában való utazást, és keresztülvágtattunk a kicsiny országunk középső részén.

A 4 órás út után lepakoltuk a cuccunkat és kicsit magunkba szívva a régi egyetemi hangulatot megebédeltünk a híres Veszprémi Egyetem menzáján. A délután szieszta helyett felsétáltunk a Várba, megnézhettük az impozáns Völgyhidat, majd elindultunk a Balatonra.