Szeptember 24-én már hatodik alkalommal küzdöttek meg iskolánk osztályai az óriás fakanálért, amelyet minden évben a legjobb ételt készítő társaság kap. Idén tizenhét csapat mérte össze a konyhában való jártasságát ezen a kellemesen meleg, őszi délutánon.

A legnépszerűbb ételek közé ebben az évben is a paprikás krumpli és a chilis bab tartozott, azonban olyan fantázia- (és kalóriaJ)dús ételek is terítékre kerültek, mint a 11. A osztály milánói gulyás nevet viselő remekműve. A 11. D csapata halászléből és őzpörköltből álló „menüvel” készült.

Lassan bekerülnek az elektronikus naplóba az első érdemjegyek és elkészülnek a témazáró dolgozatok feladatai is. Igyekezzetek szorgalmasan tanulni, hogy a Dinában csak a 4-esre, 5-ösre kelljen kattintani!
Kedvcsinálóként visszaidézzük és közzétesszük az elmúlt tanév legjobb tanulóinak nevét.
Gratulálunk teljesítményükhöz és reméljük, hogy félévkor további nevekkel bővül a lista.

OTJ

Közhelynek számít, amikor azt  mondjuk: jót tett a nyár, ennyi kellett, vagy ideje volt már feltöltődni.

De hogy is  megy ez?

Talán csak  annyi, hogy nem kell  időre felébredni,   elmélázhatunk egy-egy fagyizó teraszán vagy  felkereshetjük a rég  nem látott barátokat, és megszervezhetjük a várva – várt nyaralást.

Úgy érzem nekünk ez maradéktalanul sikerült.

Fiammal, Danival a Bükkben töltöttünk egy hetet. Ő  már 3 éves kora óta  nagy rajongója az erdei sétáknak, valamint az ősember-barlangoknak. Így az utóbbi évek kirándulásainak  fontos  része volt az istállóskői, illetve a Szeleta-barlang megtekintése.

Ilyenkor szeptember elején a diákok többsége azt mondja: kár, hogy vége a nyárnak, sajnos kezdődik az iskola. De közben azt gondolja: unalmas egész nap a képernyőt bámulni, a Balaton vize már úgyis hideg és különben sem kellemes esőben a parkban sétálni.

Valljuk be, mert így is van: jó újra találkozni az osztálytársakkal és megbeszélni a nyári élményeket, öröm beszámolni a tanároknak a munkahelyi tapasztalatokról, utazásokról.

Ünnep volt ma a Vízműben, a forró nyári napok után a tanévnyitó ünnepélyen találkoztak ismét az egymást rég nem látott iskolatársak. Már jóval a 9 órai kezdés előtt megtelt az aula és az udvar vidám, mosolygós tinikkel. Nem volt nehéz felismerni a gólyákat, az ő arcukon látható volt némi izgalom, az elkövetkezendő ismeretlen napokat fürkésző zavart mosoly. Aztán Timár Tamás tanár úr rendezte a sorokat, és megkezdődött a hivatalos rész.

Furcsa kifejezés, de nagyon találó. A műszaki tantárgyakat tanító vízműs tanárok zöme ebbe a „kategóriába” tartozik. Mi vagyunk azok, akik itt kezdték műszaki pályafutásukat – van aki nem is olyan régen, mások nagyon sok évvel ezelőtt, mint én is.

Mi is olyan gyerekek voltunk, a kezdet kezdetén, mikor először léptünk be ide, mint a mai diákjaink. Vagy mint akik éppen most készülnek birtokba venni ezt a szép régi épületet, a leendő 9. osztályosok.

Némi kihagyás után - miközben persze mellékesen diplomát is szereztünk – visszatértünk. Csak már nem a padsorokba, hanem a tanári asztal túloldalára, hogy átadjuk nektek a tudást, és a sok élettapasztalatot, amit időközben mi már átéltünk.

Valamikor július elején egy veszprémi barátom és kollégám kitalálta, hogy a nyár folyamán vendégül lát minket, szarvasi ismerősöket, egy Balaton körüli kiruccanásra. Nem mondhattunk nemet így augusztus első hétvégéjén elindultunk Veszprémbe. Péntek korán reggel indultunk, hogy elkerüljük a kánikulában való utazást, és keresztülvágtattunk a kicsiny országunk középső részén.

A 4 órás út után lepakoltuk a cuccunkat és kicsit magunkba szívva a régi egyetemi hangulatot megebédeltünk a híres Veszprémi Egyetem menzáján. A délután szieszta helyett felsétáltunk a Várba, megnézhettük az impozáns Völgyhidat, majd elindultunk a Balatonra.

A nyár során új taggal bővült a vízműsök népes családja, megszületett Metcalfe-Bodnár Tímea tanárnő kislánya. A baba gyönyörű, egészséges és a Rebecca Erzsébet nevet kapta.

Neki és a büszke szülőknek nagyon sok boldogságot és jó egészséget kívánnak:

a vízműsök

Augusztus közepén már a legtöbb diák és pedagógus fejében is megfordul a gondolat: közeledik a szeptember, amikor a gólyák elrepülnek. Az én egykori kisgólyáim is lassan készülődnek, bár legtöbben még nem a „hosszú útra”, hiszen egy tanévre a Vízmű padjaiba térnek vissza. A velük töltött négy év vidám és nehéz időszakait, pillanatait idéztem fel ezen a kissé hűvös augusztusi napon.

Pár éve olvastam először egy érdekes próbálkozásról, a sörkollektornak elnevezett napenergia begyűjtő berendezésről. Akkor csak elraktároztam, mint érdekességet, de azért mindig ott motoszkált a fejemben, mint házilagos barkácseszközökkel megvalósítható dolog.

A berendezés lényege röviden: sörösdobozokból csöveket készítünk, melyeket feketére festve egy üveg vagy polikarbonát borítás mögé helyezve felmelegít a napsugárzás. A meleget a csövek belsejében áramló levegő továbbítja a ház légterébe.

Ez is az idén történt…

Geológus terepgyakorlat a Bakonyban
Az őszi és tavaszi szünet a geológusok számára már több éve rendszeresen 2-3 napos terepgyakorlattal kezdődik. Ezek a napok nem csupán kirándulások, hanem komoly szakmai munkát is jelentenek tanulónak, pedagógusnak egyaránt.
Mivel stratégiánk része, hogy bővítsük kapcsolatainkat működő cégekkel (bányavállalatokkal, nyersanyagkutató cégekkel, és nem utolsó sorban potenciális szálláshelyekkel), így mára már több „bejáratott” helyszínünk is van, amit rendszeresen felkeresünk ilyenkor.