A tanár szemszögéből:

Talán nem árulok el nagy titkot, hogy a mai világban a modern helyzet-meghatározó eszközök igen nagy szerepet töltenek be éltünkben, különösen a földmérők esetében. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a leendő földmérő technikusaink minél hamarabb megismerkedjenek ezzel a technológiával. Az eszközök az iskolában adottak, akárcsak a diákok lelkesedése, így minden együtt volt ahhoz, hogy a 10. Df osztály diákjai kicsit kimenjenek a „terepre”.

Az idei évben rendezték meg a XVIII. Nemzetközi Építész Diákkonferenciát. Ezt a konferenciát évente rendezik meg a hazai és a környező országok építészetet oktató középiskolái részvételével. Mintegy 30 intézményből több mint 200-an vettünk részt a rendezvényen.

Az őszi szabadkai városlátogatásról hazafelé még csak a terv született meg, hogy tavasszal is elindulunk valamerre. Így kis csapatunk ezúttal kelet felé vette az irányt: Nagyvárad, Körösrév úti céllal. Az időjárás is a kedvünkben járt, hiszen aznap tipikus kirándulóidő volt.

Áprilisban láthatták a szerencsések az Ádámok és Évák Ünnepe színházi programjának díszelőadásán Az ember tragédiáját. Iskolánk tanulói csodálatos szerepléssel a legjobb előadás Ezüst díját nyerték el, csak a színitanodások előzték meg a mieinket. A szép siker után beszélgettem Burány Árpáddal, a felkészülést irányító segédrendezővel, valamint a szereplőkkel. 

Idén is megrendezték a Környezetvédelem-vízgazdálkodás szakmacsoport Országos Szakmai Tanulmányi Versenyét, ahol az „E”-sek révén iskolánk évek óta képviselteti magát. Az iskolai válogató feladatsor megírását követően hárman vágtunk neki az elődöntőre való felkészülésnek. Ez az időszak nagyon megterhelő volt, mivel csupán másfél hét állt rendelkezésünkre, ezért szinte minden nap példákat oldottunk meg és házi feladattal is el voltunk bőven látva.

Május az írásbeli érettségik, április a ráhangolódás hava.

Az idén is megrendeztük (április 25-én a délutáni órákban) a próbaérettségit matematikából. A mindenben valósághű 180 perces dolgozattal tanáraink tanítványaik, „önkínzó” diákjaink saját felkészültségükre, tudásuk pillanatnyi állására voltak kíváncsiak.

Jelzést kaphattunk arról, kinél hol van, hol várható probléma. Egy 4 napossá nőtt hosszú hétvége elegendőnek bizonyult a 95 dolgozat átnézésére. (Ki itt, ki ott javított, pl. Sándor Zoltánné tanárnő Prágában – így igazán csehül érezhette magát.)

Szombaton rendezte meg iskolánk a II. GPS-szel támogatott tájékozódási versenyt. A Vízmű beiskolázási területéről, vagyis az Alföld minden részéről 14 csapat érkezett az erőpróbára.

A szervezést a Vízmű földmérési és térinformatikai munkaközössége vállalta, a verseny lebonyolításában jelentős szerepet vállaltak az iskola földmérő diákjai.

- Szétestünk! Nem evezett az egész baloldal!  Gyors volt a tempó! - Ezek és ehhez hasonlók hangzottak el a hajóban az első futam utáni másodpercekben.

Május 26-án (szombaton) Békésen a Kishajó kikötőben rendezték meg azt a megyei sárkányhajó versenyt, ahol a középiskolák is megmérkőztek egymással. A 200 méteres távon húsz fiatal - hat lány, a többi fiú - és egy dobos küzdött a kormányossal kiegészített nyurga, sárkányfejű hajóban a másik féllel és az idővel. A végső elszámolásnál a két futam összideje számít.

Diákjaink foglalkoznak környezetvédelmi munkákkal is. A következő írásban aktuális tevékenységükről számolok be.

A 10. E osztály tanulóinak érdeklődését felkeltette a TrendiZöld által meghirdetett "Legleleményesebb komposztkeret fotópályázat".  Az ezzel járó munkálatok az iskola vízügyi tanműhelyünkben zajlanak.

A költségek minimalizálása céljából a diákokkal kivágtunk néhány kisebb fát a kerítés mellől, amelyeket felhasználunk a komposztáló elkészítéséhez. Így sokkal természetközelibb, mintha lekezelt deszkákból kellene csak összeszegelni. A komposztáló gyártása még folyamatban van, sajnos a rossz idő nagyban hátráltatja a projekt befejezését.

Május első felében a Bihari-hegység nyugati oldalán található Szegyesd - völgyében jártunk.

Kollégiumunk 16 diákja és egy nevelőtanár kíséretében indultunk útnak a túrára. A koránkelés ellenére mindenki izgatottan várta a túrát. A táj és a kirándulás fantasztikus volt.

„Amikor bejött az ajtón, s lenge köntösét
leejtette a földre, majd haladt felém...

…Folytathatnám, ha akarnám, de az idő az véges,
így hát e verset ember kezdte, s majd fantázia végez!”

Csete Márk verséből idéztem, akiről kevesen tudják, hogy a zenélés mellett „slágergyanús” szövegeket is ír. Ő az a mosolygós arcú fiú, aki sokszor gitárral a kezében jelenik meg az iskolai és kollégiumi ünnepségeken. Mint megtudtam tőle, osztálytársával, Leel-Őssy Dániellel (10. D osztály) jelenleg a Fél10 nevű együttesben zenél. Ennek nevét ő találta ki (fél10=5 fő). Ebből adódott a kérdés, hogy mióta foglalkozik Márk zenéléssel.