Vízműs életünk amúgy sem éppen unalmas hétköznapjaiba világított be ma a Napfogyi. Nagyjából 9 óra 36 perckor kezdődött központi égitestünk karcsúsodása, és kb. háromnegyed 12-re vissza is nyerte szép, szabályos Őgömbölydedségét, miközben felső szélét a Hold kóstolgatta.

A szalagavatónak mindig sarkalatos kérdése, hogy ki lesz az a 12.-es diák, aki méltó arra a feladatra - és el is vállalja -, hogy egész évfolyama nevében elmondja a búcsúbeszédet.  Nem utolsó szempont az sem, hogy mit fog mondani, milyen szemszögből közelíti meg a témát, hogy a minden évben megjelenő műsorszám mégis más legyen, de legalábbis egy kicsit újnak hasson.

A technikus évfolyam földmérő diákjai a szakdolgozataik elkészítésével töltik a szabadidejük egy részét. Idén is sok érdekes feladat közül választottak. Néhány esetben a felméréshez szükséges több idő, viszont vannak olyan esetek is, amelyeknél az adatok feldolgozása lényegesen több időt vesz igénybe, mint maga a mérés. Többen választottak olyan feladatot, amelyet a lakóhelyükhöz közel tudnak elvégezni.

 Az ORFK Országos Baleset-megelőzési Bizottsága 2015-ben is meghirdette a Középiskolás Közlekedésbiztonsági Kupát.

A verseny céljai közt szerepelt többek között a középiskolás tanulók helyes közlekedésre nevelése, közlekedési ismereteinek bővítése, balesetmentes közlekedésük elősegítése.

Nemrégiben beszámoltunk róla, hogy egy irodalmi pályázatra több vízműs diák beadta pályaművét. Köztük volt Csomós Tamás, 11. D osztályos tanuló is. Tamásról a tanítási-tanulási folyamat során sok minden kiderült számomra, színes egyéniséget ismerhettem meg személyében. Néhány dolgot most az olvasóknak is elárul magáról.

- Most még csak 11.-es vagy, de talán már foglalkozol a továbbtanulás kérdésével is. Milyen terveid vannak a jövőben?

- Hosszas tanakodás és információgyűjtés után úgy éreztem, választanom kell, hogy a geológia vagy tánc irányába menjek-e majd tovább. Sok-sok érv volt mindkettő mellett, de mára tisztán érzem, hogy a tánc az én világom. A versenytáncon belül komolyabban a latin táncokat táncolom. A jövőre tekintve: készülök a Magyar Táncművészeti Főiskolára, azon belül a színpadi táncos, a tánctanár és a koreográfus szak érdekel legjobban. 

1848-ban számos forradalom zajlott Európa- szerte, ezért nevezik ezt az időszakot a “népek tavaszának”.

Március 15-én Pesten is kirobbant a forradalom. Közelgő nemzeti ünnepünkön az akkori események résztvevőire, eredményeire emlékezünk.

Az enyhe tél után immár ismét tavasz van. Nemcsak a virágok nyílnak vagy a fák rügyeznek, hanem a diákokon is észrevehető a változás. Az udvar is a focizó fiúk hangjától hangos testnevelésórákon. Lekerülnek a téli kabátok, és mi magunk is boldogabbak vagyunk, hogy végre megérkezett a jó idő. E hónap sok-sok jóval kecsegtet, hamarosan beindulnak az iskolai programok is. De mindezek előtt még 15-én a márciusi ifjakról emlékezünk meg.

Ha fővárosunk látképére gondolsz, mi ugrik be először? A Parlament, a Citadella, esetleg az, hogy a Buda és Pest mennyire különbözik egymástól, mégis egészet alkotva? A mi figyelmünket (útépítőként) leginkább a Duna-hidak ragadták meg. El tudnád képzelni Budapestet például a jellegzetes Lánchíd nélkül? Aligha.

Azonban nem csak a Lánchídnak van ilyen meghatározó szerepe. Budapest második állandó hídja, a Gyulai Pál javaslatára Margit hídnak elkeresztelt építmény.

A SZALAGAVATÓ ÜNNEPÉLY KÉPEI A KÉPTÁRBAN

A Tulkán Mariann nevű vízműs lányra először akkor figyeltem fel, amikor egy ügyben segítséget igényeltem, és az önkéntesek között ő is ott volt. Aztán később más rendezvények munkásai között is gyakran láttam. Kiderült, hogy szeret nyüzsögni, szerepelni; végtelenül segítőkész, barátságos; mindenkihez van egy mosolya, aki Tulcsinak szólítja. Iskolánk fotósa is meglátta ezt a széles mosolyt, és több olyan képen is megörökítette, melyek láttán ebben a tanévben méltán nevezhetjük a lányt a Vízmű arcának. Az utóbbi időben heti rendszerességgel, mondhatni órarend szerinti pontossággal találkozunk. Eközben tapasztalom, hogy céltudatos és szorgalmas is. Szerdán délelőtt beszélgettünk.

- Mióta vagy te Tulcsi?

2015 elején már második alkalommal hirdette meg „Így élünk mi vidéken” című pályázatát Ferencz Rezső, a Tót Melanzs kiadója. A békéscsabai középiskolás tanulók számára kiírt felhívás szerint olyan történetet kellett benyújtani, amely valamilyen módon köthető Békéscsabához; a sztori lehetett átélt vagy hallott igaz történet, de a képzelet szüleménye is papírra kerülhetett.