Csütörtök délután összegyűltünk, hogy egy műsor keretében megemlékezzünk 1848. március 15-ről.

Bóka Bettina köszöntötte a jelenlévőket és ezután Lestár Enikő felolvasta a március 15-i forradalom rövid történetét. A végén Oros Anna szavalatában hallhattuk a Nemzeti Dalt.

„Talpra magyar, hí a haza!”

Jó hírt kaptunk ma diákjaink versenyszerepléséről. Az Akadémiai Kiadó és az Angoltanárok Nemzetközi Egyesülete által meghirdetett Országh László szótárhasználati emlékversenyen a Vízmű diákjai igen jól szerepeltek.

 Ha Botta Tibor sietős tánclépésekkel közeledik a Vízmű felé, akkor már tudjuk: a negyedikesek elkezdték a felkészülést a szalagavatóra. Az idén a 12. D és a 12. E osztályok táncprodukcióját tanította be a tanár úr és a siker most sem maradt el. Sok éve tart  már együttműködése az iskolával, szereti a vízműsöket betanítani. Elmondása szerint jó velük dolgozni, mert lelkesek és szorgalmasak. Eleinte kissé botladozva, de azért kitartóan igyekeznek ellesni a lépéseket.

Bacsa Bernadett már többször írt az iskolaújságba és a honlapra is. Bemutatott sok tehetséges vízműst. Most mi mutatjuk be őt.

Sokan nem is tudják, hogy eredetileg gazdasági ismereteket szeretett volna tanulni, de mivel ügyesen rajzolt, és a belső építészet is nagyon érdekelte, ezért a Vízműt választotta. Magasépítő osztályba jár, már tudja, hogy a Műszaki Egyetemre szeretne jelentkezni. A szakma tanulása mellett azonban nagyon szeret írni. Saját elmondása szerint általános iskolás korában kezdett el fogalmazni, és azóta töretlenül alkot. Az írásait szívesen küldi el a pályázatokra is. Jelenleg a DUE Médiahálózat által kiírt pályázatra ír, mégpedig a kollégiumi életről. Nagyon szorítunk neki, hogy jól sikerüljön.

200 éve született Ybl Miklós. A jeles dátum megünneplésére két egykori vízműs diák, Huszka Gábor és Varga János - összefogva Rozmán Alexandra hallgatótársukkal - nagy fába vágta fejszéjét. A fiatalok a Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi karának építész hallgatóiként Építészettörténet IV tantárgy keretében, egy a megyénkben található, Ybl Miklós által tervezett kastély makettjét készítették el.

Múlt hét szombaton a délelőtti órákban vízműsök kisebb csoportja gyűlt össze a békéscsabai vasútállomásnál, hogy megfigyelje az Orosházi úti felüljáró bontási munkálatait. A teljes hétvégén át tartó vágányzár lehetővé tette, hogy a sínekről figyeljük az eseményeket. Szerencsére jó időt fogtunk ki. A helyszínre érkezve a Közgép építésvezetője, Czaga Róbert bemutatta nekünk a híd alapjait készítő cölöpfúrógépet. Láttuk, hogyan törik fel a 35 cm-es betonréteget, és azt is, hogyan emelik ki az acélgerendákat 200 tonna teherbírású daruval. A bontási munkák ideje alatt a vágányokat fóliával takarták le, hogy az ágyazat ne szennyeződjön. Láttunk cölöpöző gépet, amely 60 m hosszú cölöpöket fog készíteni.

Szeptemberben álltam be a Vízmű közel hatvan főt számláló tanári karának csatasorába. Azóta eltelt hat hónap: túl vagyunk egy félévzáráson, számtalan rendezvényen, s lassan közeleg a tanév vége is. Ezen időszak épp elég ahhoz, hogy egy tanár (főleg egy középiskolai oktatásban kezdő) számot vessen az eddigi tevékenységéről, s értékelje azt. Evvel próbálkoznék meg most e rövid szösszenetben!

„- Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka. (…)
- Jó, jó, de hogyan? - kérdezte a kis herceg.
- Sok-sok türelem kell hozzá - felelte a róka. Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. (…) De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz… (…) Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát.”

(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)

Sokakban felmerül a kérdés, milyen ember lehet az, aki kémiával foglalkozik. Milyen fokú perverzitás szükséges ehhez? Nem egy népszerű téma. Lehet, hogy csak a fanatikusok művelik? A jelek szerint másokat is érdekel a kérdés: hogy lesz az ember kémikus. A következőkben igyekszem megfogalmazni, hogy történt ez az én esetemben.

Múlt hét csütörtökön igazi farsangi hangulatot varázsoltak iskolánk dísztermébe a diákönkormányzat lelkes tagjai. Már régóta készültek erre az eseményre. Nagy elszántsággal fújták a lufikat, díszítették a bejáratot és a zsűri asztalát. Fél négyre érdeklődő diákokkal telt meg a díszterem. A plakáton meghirdetett nyitótánc végül megduplázódott, hiszen a latin táncok mellett egy igazi magyar kanásztáncot is megcsodálhatott a közönség. Iskolánk három tehetséges táncosa: Drimba Máté, Vozár Zsolt és Kiss Pál produkciójának címe Kanásztánc a köbön volt. A versenytáncosok szambát, rumbát és jive-ot is előadtak, köztük volt két vízműs fiú: Nagy Zoltán és Erdős Lázár.