Működik Oroszországban jó húsz éve egy iskola, amely felrúgja a megszokott sémákat, amelyeket az oktatáshoz kötünk. Nem a tanárok, hanem a diákok tartják az órákat.
Tanuló-szakcsoportok vannak, témánként, például kémia, történelem, biológia stb. A gyerekek maguk választják ki, melyik szakcsoportba szeretnének tartozni. A konkrét tananyag nincs leírva, a csoportok maguk dolgozzák ki azt tankönyvekből, majd megtartják az órákat.
Hozzá kell tenni, hogy ide felvételivel jutnak be a gyerekek, tehát kiválogatják azokat, akik alkalmasak erre az önálló kutatásra.

Ásványokat tanulmányozni igazán megtisztelő feladat, de azokat megkeresni és egy több ezer darabos gyűjteményt létrehozni, az élmény. Ennek az izgalmas és szépségekkel teli hobbinak hódolunk már évek óta.

Virók András: A tudományok már kisgyerekkorom óta érdekelnek. Emlékszem még, mikor óvodába jártam, vita volt közöttünk arról, hogy léteztek-e vagy sem dinoszauruszok. Már akkor magával ragadott a téma, és elkezdtem autodidakta módon tanulni róluk. 8 évesen döntöttem el, hogy geológus akarok lenni. Ami a geológia és a Vízmű felé sodort az az volt, hogy apukám régebben hozott haza ásványokat, azok nagyon megtetszettek, és persze az is meghatározó volt, hogy apukám is ebbe az iskolába járt.

Mint minden évben, most is megrendezésre került a kollégiumi asztalitenisz bajnokság.

November 14-én délután az ebédlőt 3 pingpongasztal foglalta el, mely a verseny színhelyéül szolgált. A 18 versenyző közül 2 embert emeltek ki a tavalyi eredményeik miatt, akik a 2. fordulótól vettek rész a versenyben. Köztük volt a kétszeres bajnok is, Szőke Krisztián.

Az elmúlt hétvégén abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy találkozhattam a kedvenc írónőmmel, a békéscsabai gyökerekkel rendelkező Szurovecz Kittivel. A barátnőimmel immár harmadszorra mentünk együtt Budapestre az A38-as hajóra, ahol a könyvbemutatót rendezték.

Az eseményt három írónő szervezte, Szurovecz Kitti, Benina és Spirit Bliss. Sokan jöttek el, hogy találkozhassanak az írónőkkel, dedikáltathassák könyveiket vagy akár csak végighallgassák a bemutatót. Én igazából Szurovecz Kitti miatt utaztam Pestre.

Az iskolaújság utolsó számában a nyáron külföldön szereplő diákjainkról írtam. Hajdu Imre (10. E) a Mezőberényi Ifjúsági Fúvószenekar tagjaként Németországban lépett fel. Hosszú út vezetett odáig, és most nem csak a megtett kilométerekre gondolok...

Imre zenei pályafutása az általános iskolában akkor kezdődött, amikor a zeneiskola tanárai bemutatták a kisdiákoknak a különböző hangszereket, és neki nagyon megtetszett a trombita hangja. Természetesen elkezdte a zeneiskolát, ahol már 8 éve tanul.

Amatőr futó révén minden, a futással kapcsolatos hír megragadja a figyelmemet. Ilyen volt a Görögországban zajló Spartathlon eredményhirdetése is. Idén, - 2011 után másodszor -  ismét egy magyar induló nyerte a női mezőnyt, Lubics Szilvia, 28:03:04 idővel. (Hogy teljesen egyértelmű legyen: 1 nap(!), 4 óra, 3 perc 4 másodperc alatt futotta le a távot.)

A versenyről röviden: egy 246 kilométeres ultramaraton futóverseny Athén és Spárta között. 1983 óta évenként rendezik, szeptember utolsó pénteki rajttal. 2012-ig 100 magyar teljesítés volt, ezzel az országok abszolút rangsorában 6. helyet foglaljuk el. Mielőtt még a kedves olvasó belelkesedne, én nem tervezem ezen a versenyen való indulást, de más terveim vannak.

Hogyan jött létre a zenekarunk? Egy kis baráti társaságból formálódott át egy kész együttessé. Mindegyikünk gyulai lakos, régebb óta ismerjük egymást. A megalakulást pontosan nem lehet meghatározni, ez egy folyamat eredménye volt, ami nagyjából másfél évvel ezelőttre tehető. Bár abban a felállásban nem is igazán nevezhető zenekarnak, inkább egy trió, akik összejárnak egy kis örömzenélésre. Így kezdődött minden.

Három jóbarát, akik régebben is zenéltek együtt, újra hangszert fogtak hobbi gyanánt. Ez idővel tovább bővült, és megjelentek a komolyabb elképzelések.

Iskolánkban sokan tudják - ki ilyen, ki olyan okból -, hogy az emeleten, a kémia terem mellett található az iskolai könyvtár. Sokan mégis ritkán merészkednek be a könyvek birodalmába.

Azért vannak, akik rendszeres időközönként felkeresik ezt a csendes kis helyet. Vannak, akik itt tartják a korrepetálást, vannak olyanok, akik számítógépezni ülnek be 10-15 percre, de akadnak köztünk iskolai könyvet kölcsönzők, vagy olyanok, akik néha visszajárnak, hogy információt gyűjtsenek egy-egy projekthez.

Már többször gondoltam rá, hogy kitehetném az osztályom ajtajára a „Művészbejáró” táblát is. Diákjaim között ugyanis nemcsak földmérők és geológusok vannak, hanem versmondók, táncosok, énekesek, zenészek is.

A zenészek közül Péter Dánielt (12.Dg)  mutatom most be, aki egymaga egy egész zenekart képvisel, annyi hangszeren játszik. Szinte bármilyen - dallamkeltésre alkalmas ­- hangszert képes megszólaltatni. Játszott már harsonán, trombitán, klarinéton, furulyán, de ért a dobhoz, zongorához, gitárhoz is.

Kovács Klementina 14. B osztályos tanuló. Kedves, mosolygós arcú fiatal lány, aki magáról is azt vallja, hogy örök optimista. Túl van már az érettségin, mégpedig szép eredménnyel. Őt kérdeztük az elmúlt négy évről és a további terveiről. 

- Hogyan lettél vízműs?

- Már általános iskolában eldöntöttem, hogy építész szeretnék lenni. Nagybánhegyesen lakom, így szerencsére nem kellett messzire mennem, hogy az érdeklődésemnek megfelelő szakközépiskolát találjak. Gimnáziumba nem szerettem volna járni, mert ott csak egy érettségit kaphattam volna, itt a Vízműben pedig szakmát is kapok.

Osztályunk már hetek óta nagy izgalommal várta azt a pillanatot, amikor közösen főzhetünk. Sajnos az idő eddig nem igazán kedvezett nekünk. Végül november első hetében minden a közös főzés mellett szólt. Készen álltak a hozzávalók, az időjárás és az osztály hangulata is megfelelő volt. Míg mások utolsó óráikon vettek részt, mi szépen lassan kezdtünk kipakolni az udvarra.

Az asztalon alig volt üres hely. Műanyag tányérok, villák, szalvéták és rengeteg konzerv foglalta el a helyet. A fiúk felállították az állványt, és kezdődhetett a bográcsozás.