Iskolánk 10. E osztályos tanulója Tóth Szilvia. Kevesen tudják róla, hogy ő valójában a Csepel-szigeten lakik, azt pedig talán még kevesebben, hogy milyen sokszínű egyéniség.

Iskolánk rajztanára Novák Attila tanár úr, akinek művészi tehetségét a diákok a tanórákról ismerhetik; de a nagyközönség is többször megcsodálhatta már a tárlatokon.

Munkái Békéscsabán a közelmúltban, önálló kiállítás keretében a Megyeházi Művészeti Galériában (HELY-ZET-KÉP 2011.), míg a 3T Csoport (NSZK) tagjaként a Jankay Galériában voltak láthatóak (50-10. 2013.). Szülővárosán kívül jelentősebb önálló kiállításai Budapesten, Baján, Csongrádon, Szerbiában és Szlovákiában voltak.

A Vízműtől öt percnyi sétára műanyag borítású korcsolyapálya kezdte meg működését novemberben Békéscsabán, a Szent István téren. Diákjaink élnek a lehetőséggel, gyakran látogatják a műintézményt, - esetenként „testületileg” is. Nem véletlen tehát, hogy két írás is érkezett szerkesztőségünkbe, melyek közvetlenül a téli szünet előtt megesett korcsolyakalandokról szólnak.

Ezúton mindkét életképet közkinccsé tesszük.

Decemberben már mindannyian nagyon vártuk a téli szünetet és az ünnepeket. Hogy hogyan is telt ez a két hét? Erre a kérdésre válaszol két vízműs diák.

Egy volt vízműs sikerei a munka világában

Szatmári Zoltán tavaly még ötödévesként koptatta a Vízmű padjait, ebben az évben pedig már a MOL Nyrt. békásmegyeri kutatólaborjának oszlopos tagja. Helyzete több szempontból is irigylésre méltó. Lássuk, hogyan ívelt lassan felfelé Zoli pályája!

- Hogyan jelent meg az életedben a geológia?

- Mikor nyolcadikos voltam, csak egy dolog vezérelt a választásban. Valami érdekességet szeretnék tanulni. A geológia rögtön felkeltette az érdeklődésemet, s úgy gondoltam, ami izgat, azt meg is fogom tanulni. Ez így is lett. Persze sokat kellett tanulni, de a megszerzett élmények mindenért kárpótoltak. Főleg a terepgyakorlatokat szerettem. A geológia kézzel fogható, itt van a „talpunk alatt”. Sok ember csak egyszerű köveknek, sőt kavicsoknak látja az ásványokat, pedig ha tudnák, hogy egy-egy marok nagyságú darab mennyit tud mesélni.

Szögletes, ívelt, csúcsos, lapos… Az épületek között mindenféle és fajta megtalálható a színes és egyre színesedő világban. Nem is kell olyan messzire menni látványosságért, hiszen a budapesti Parlament is egy építészeti különlegességnek számít. A Duna partján áll az ország legnagyobb épülete, az országgyűlés állandó helyszíne, a neogótikus stílusban épült Parlament. Az épületegyüttest 1884–1904 között építették Steindl Imre tervei szerint. A 691 helyiségből álló építmény hossza 268 m, kupolájának magassága 96 m.

Karácsonyi ünnepség iskolánkban.

Nagyszünetre csöngettek. Ez a pár perc azonban most egészen más volt. A diákok halk karácsonyi zeneszóban lassan gyülekezni kezdtek az iskola dísztermében. Karácsonyi ünnepség kezdődött. A színpadról szeretettel teli vidámság sugárzott a közönség felé. A trombita ünnepélyes hangja és a békéről, szeretetről szóló szavak indították a meghitt perceket. Énekszó csendült, karácsonyi dallam az énekkar előadásában.

Ady Endre verssorai egészen a szívek mélyéig hatoltak:

„Karácsonyi rege,
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra…”

Már csak pár nap van hátra karácsonyig. Egyre nagyobb a készülődés, az emberek vidáman sétálnak a karácsonyi fényben úszó utcákon. Békéscsaba főtere teljesen átalakult a december beköszöntével. Korcsolyapálya, óriáskerék és színes vásár vár minden érdeklődőt. A sötétedéskor kigyúló fények mesebelivé varázsolják a fákat és az egész teret.

Hagyománynak számít már kollégiumunkban a szeretet ünnepének és Jézus születésének megünneplésére méltóan szolgáló karácsonyi műsor. Idén ez a jeles ünnepély december 12-én került megrendezésre.

Az ünnepség fő szervezője lelkes kis csapatával Bereczki Márta nevelőtanárnő volt, aki igazán színvonalas, meghitt és családias műsort varázsolt a kollégium lakóinak, tanárainak.

Geológiaszakos tanulóink rendre ellátogatnak a városban évente megrendezésre kerülő kiállításra, melyet a Magyar Minerofil Társaság Békéscsaba Városi Ásványgyűjtő Köre jóvoltából élvezhetünk. Idén ez azért volt - főként számomra – más, mert ősmaradványok is bemutatásra kerültek, és a társaság tagjaként és kiállítóként két diákunk, Virók András és Zemencsik Tamás 12. Dg osztályos tanulók gyűjteményének egy részét is módunkban állt megtekinteni.

Szeptemberben egy fiatal, kedves tanárnő foglalta el a helyét a kis tanáriban. Először csak találgattunk, hogy mit taníthat, de hamarosan kiderült, mikor a becsengetés után ő jött be hozzánk énekórát tartani. Hamar tudomást szereztünk arról is, hogy tanárnő a tanítás mellett igazi énekművész. Őt kérdeztük különleges hivatásáról.