… avagy korcsolya határok nélkül

A Békéscsabán felállított új, műanyag borítású korcsolyapálya ihlette a 11. B-seket egy osztálykirándulásra. Úgy gondoltuk, nem adjuk alább, egyenesen Szegedig megyünk korizni! Az ötlet gyökeret eresztetett, megszerveztük, és január 11-ére kitűztük a kirándulás napját.

Bár az osztály nem minden tagja áldozta fel a szombati napját erre a kiruccanásra, a megbeszélt időben mégis 12 diák ott volt a vasútállomáson. Majd’ 2 órás vonatozást és fél óra gyaloglást követően végre megérkeztünk a helyszínre, a szegedi műjégpályára!

… mondta barátom, aki korábban még sose járt a Vízmű környékén, de az elmúlt ősz során meglátogatott. Az elismerő mondat az iskolára, de főleg a környékére utalt, ezt később ki is fejtette.

Igen, észre sem vesszük - ha nap mint nap megfordulunk valahol - városképi értékeinket, hogy ott a kép másnak egészen sokat mond; a külső szemlélő észreveszi az apró részleteket, legyenek azok csinosak, vagy éppen kellemetlenek.

Mióta csak megtanultam olvasni, annyi könyvet olvastam el, amennyit csak tudtam. Hosszan gondolkodtam, melyikről is volna érdemes könyvajánlót írni, hiszen nem egy és nem is két kedvencem van. Így hát végül két olyan sorozat könyveire esett a választásom, melyeket évente többször is elolvasok, és melyek talán az ifjúsághoz is közelebb állhatnak, mivel a szórakoztató irodalom művei közé tartoznak.

Diószegi Noémi 10. B osztályos tanulóról kevesen tudják, hogy szabadidejében szívesen fest, rajzol. Örömmel mesélt nekem hobbijáról.

- Mióta érdeklődsz a művészetek iránt? Hamar megmutatkozott tehetséged?

- Mint ahogy minden kisgyerek, én is szerettem rajzolni. Óvodában szabadfoglalkozásokon is szívesen rajzoltam másoknak, talán azóta foglalkoztat a művészet világa. Ahogy telt az idő, az érdeklődésem nem lankadt. Számos képet rajzoltam, festettem, és az évek során szerencsére többen is megdicsértek.

Müller Nóra tanárnő és a mi osztályunk, a 14. Df még a szünet előtt szakmai kiránduláson vett részt. A helyszín Békéscsabán, az Orosházi úton, a laktanya területén volt, ahol egy 40m magas, 3 lábú, rácsos szerkezetű telefontorony felállítására került sor.
Hideg volt azon a reggelen szerencsére azonban nem volt szél, mert az megakadályozhatta volna a munkálatokat. A körülmények alkalmasak voltak a munka megkezdéséhez, a hideg ellenére mindenki izgatottan várta a torony emelkedését.

Domokos Sándor 11. D osztályos tanuló már kiskora óta rajong az ásványokért. Rengeteg természetfilmet nézett, dinoszauruszokról, ősállatokról szóló könyvet lapozgatott. Nem csoda, hogy az általános iskola után a Vízmű geológia szakát választotta. Kedvenc tantárgyai az őslénytan és az ásványtan. Nagyon érdekli őt, hogy milyen körülmények között éltek az ősállatok, hogyan fejlődtek ki az egyes állatfajok.

Iskolánk 10. E osztályos tanulója Tóth Szilvia. Kevesen tudják róla, hogy ő valójában a Csepel-szigeten lakik, azt pedig talán még kevesebben, hogy milyen sokszínű egyéniség.

Iskolánk rajztanára Novák Attila tanár úr, akinek művészi tehetségét a diákok a tanórákról ismerhetik; de a nagyközönség is többször megcsodálhatta már a tárlatokon.

Munkái Békéscsabán a közelmúltban, önálló kiállítás keretében a Megyeházi Művészeti Galériában (HELY-ZET-KÉP 2011.), míg a 3T Csoport (NSZK) tagjaként a Jankay Galériában voltak láthatóak (50-10. 2013.). Szülővárosán kívül jelentősebb önálló kiállításai Budapesten, Baján, Csongrádon, Szerbiában és Szlovákiában voltak.

A Vízműtől öt percnyi sétára műanyag borítású korcsolyapálya kezdte meg működését novemberben Békéscsabán, a Szent István téren. Diákjaink élnek a lehetőséggel, gyakran látogatják a műintézményt, - esetenként „testületileg” is. Nem véletlen tehát, hogy két írás is érkezett szerkesztőségünkbe, melyek közvetlenül a téli szünet előtt megesett korcsolyakalandokról szólnak.

Ezúton mindkét életképet közkinccsé tesszük.

Decemberben már mindannyian nagyon vártuk a téli szünetet és az ünnepeket. Hogy hogyan is telt ez a két hét? Erre a kérdésre válaszol két vízműs diák.

Egy volt vízműs sikerei a munka világában

Szatmári Zoltán tavaly még ötödévesként koptatta a Vízmű padjait, ebben az évben pedig már a MOL Nyrt. békásmegyeri kutatólaborjának oszlopos tagja. Helyzete több szempontból is irigylésre méltó. Lássuk, hogyan ívelt lassan felfelé Zoli pályája!

- Hogyan jelent meg az életedben a geológia?

- Mikor nyolcadikos voltam, csak egy dolog vezérelt a választásban. Valami érdekességet szeretnék tanulni. A geológia rögtön felkeltette az érdeklődésemet, s úgy gondoltam, ami izgat, azt meg is fogom tanulni. Ez így is lett. Persze sokat kellett tanulni, de a megszerzett élmények mindenért kárpótoltak. Főleg a terepgyakorlatokat szerettem. A geológia kézzel fogható, itt van a „talpunk alatt”. Sok ember csak egyszerű köveknek, sőt kavicsoknak látja az ásványokat, pedig ha tudnák, hogy egy-egy marok nagyságú darab mennyit tud mesélni.