A múlt héten rendezték meg a Békés Megyei Középiskolás Kosárlabda Döntőt, ahol természetesen a vízműs diákok is képviselték magukat.

Ide azonban el is kellett jutni. Ez azt jelenti, hogy az ezt megelőző megyei elődöntőn a jónál jobban helyt kellett állni. Ott ugyan az első hajrában egy nagyon izgalmas, csak a hosszabbításban eldőlő mérkőzéssel kezdtünk, de végül sikerült két vállra fektetni a Gyulai Erkel Ferenc Gimnázium csapatát.

A gólyabálon ugyan már vízműssé avatták kilencedikeseimet, de azért mégsem olyan nagyok ők még… Elhatároztam, hogy csapatépítő tréning gyanánt elmegyünk a Vár-Játék játszóházába. Meglehetősen furcsállták az ötletemet, de végül persze azért elmentünk.

Szakmai tanárként elhivatottságot érzek arra, hogy ne csak az iskola falai között mutassam be az útépítő és -fenntartó szakma érdekességeit, hanem kézzelfogható közelségbe is hozzam azt. Ezért megragadom azokat az alkalmakat, amikor lehetőség adódik egy kivitelezési munkát meglátogatni. Régebben átutaztuk az országot, hogy a vízműsök lássák a Kőröshegyi völgyhíd vagy a Megyeri híd építését. Jelenleg kedvezőek a földrajzi adottságok és egy 25-30 perces sétával a diákok láthatják, ahogy egy ferdekábeles híd épül napról napra.

A Mikulás idén is úgy ítélte meg, hogy a vízműsök jól viselkedtek, megérdemlik az édességet. Pénteken két „nagyszakállú” is pont a mi iskolánkba tévedt. Nagy puttonyukból mindenkinek jutott szaloncukor. Rejtegetett a zsákjuk más finomságot is azoknak, akik helyesen válaszoltak a kvízkérdésekre.

Földrajztanár? Geológus? Természetjáró? Hegymászó? Előadó? Vagy mindegyik? Veres Zsolt, földrajz, földtani tudományok tantárgy tanára – így szerepel iskolánk honlapján Tanár úr. Aki ismeri, tudja, hogy mindennapi szakmai tevékenysége azonban nem merül ki a tanításban.
A Magyar Földtani Védegylet vezetője, tagja a Bihari Túrák Közhasznú Egyesületnek is. S, hogy ez mivel jár? Állandó szakmai fejlődéssel, felkészültséggel, túrákkal, szervezéssel, előadásokkal, ismeretterjesztéssel, és szinte természetes, hogy sok baráttal, ismerőssel.
Mert mi is ez az Egyesület?

Úgy gondoltuk, hogy a Vízmű iránt érdeklődő nyolcadikosok és szüleik már az ősz során megismerkedtek az intézményünk kínálta lehetőségekkel. A decemberi nyílt nap vendégeit ezért egy földszinti tanteremben fogadtuk, amely azonban kicsinek bizonyult. A folyamatosan növekvő számú vendégek láttán a rendezők gyorsan kinyittatták a dísztermet, így a köszöntő beszéd már itt hangzott el. Több érdeklődő már visszatérő látogatóként kereste fel iskolánkat. Az ősz során megtetszett, valamit még meg akart nézni, fontos kérdése volt.

Engem ért az a megtisztelő feladat, hogy képviselhettem iskolánkat 2014. október 16-án a Gyulán megrendezett Megyei Diákparlamenten.  A megye iskoláinak küldöttei voltak jelen a rendezvényen. Az ülés végén a 38 küldöttből 12 diákot választottak ki, akik lehetőséget kaptak, hogy részt vegyenek az Országos Diákparlamenten, Székesfehérváron. Nagyon örültem, hogy én is közéjük kerültem. November 21-én 8:20-kor indultunk Békéscsabáról kísérőtanárunkkal, Tóth Beátával. Az utazás nagyon jó hangulatban telt, mindannyian nagyon vártuk már ezt a hétvégét. Budapesten, a Déli pályaudvaron csatlakozott hozzánk még három csoport, velük együtt mentünk Székesfehérvárra.

Közismert, hogy iskolánkban – habár műszaki szakközépiskola vagyunk – különös figyelmet fordítunk az idegen nyelvek oktatására. Jelenti ez mindenekelőtt a sikeres érettségi vizsgára való felkészítést, ami elsősorban az órarendbe iktatott foglalkozásokon történik. Van azonban az intézménynek egy országosan is egyedülálló „találmánya”: a Vásárhelyi Pál Nyelvi Program.

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vegyészmérnöki és Biomérnöki Karán (VBK) szakmai napot szerveztek november közepén. A rendezvényen - Szépné Fejér Dina tanárnő vezetésével - részt vett a Vízmű csapata is. A Budapesten történtekről a tanárnőt kérdeztük.

Novemberben előtérbe került a kémia. A vízműs tanulók a hónap során több, kémiával kapcsolatos rendezvényen is részt vettek. Ez alkalommal egy Békéscsabán lezajlott versenyről számolunk be.

2014. november 14-én rendezték meg a Dürer-versenyt matematikából, fizikából és kémiából. A jeles napon a kémiaversenyre négy csapattal érkeztünk a Belvárosiba. A csapatalkotáskor figyelnünk kellett arra, hogy legyen 9-10. évfolyamos tag, illetve arra, hogy ne csak fiúk vegyenek részt a megmérettetésen.

Aki ismer, tudja, hogy a testnevelés óráktól mindig kirázott a hideg. Egykori tanáraim mesélhetnének a kötelező gyakorlataimról….( kötélmászás, szekrényugrás, gerenda…., hadd ne soroljam!) Felnőttként azonban – köszönhetően a női hiúságnak is (no igen, Oroszlán vagyok!) – hiányozni kezdett a rendszeres kínkeservesnek érzett testnevelés óra, és amolyan amatőr módon, de viszonylag rendszeresen próbálkoztam a „kötelező” alakformáló programok teljesítésével.