„…Legyen általad több a világ…” címmel idén is pályaválasztási kiállítást szervezett a fiatalok számára a Békés Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja.
A kiállításon a térség középfokú intézményeivel ismerkedhettek meg az érdeklődők. Tőlük kaphattak tájékoztatást a továbbtanulási lehetőségekről, illetve a látogatók élő szakmai bemutatókat tekinthettek meg.
A kiállításon - mint minden évben - idén is színvonalas bemutatókkal várta a továbbtanulni vágyó, pályaválasztás előtt álló fiatalokat a Vízmű standja.

Alig kezdődött el az iskola, de mi négyen (a 2/14. Dg-ből név szerint: Tóth Máté, Virók András, Zemencsik Tamás és jómagam, Molnár Szabina) máris a saját kis kirándulásunkat szerveztük. Geológus tanulók lévén nem is kívánhattunk volna mozgalmasabb helyet Aggtelek „ördög szántotta” hegyoldalainál, hatalmas karszt barlangrendszerénél és (mára már nem működő) víznyelő tavánál, Alsótelekes hatalmas dolomit-és gipszbányájánál valamint Rudabánya végtelennek tűnő külszíni fejtéseinél.

Száz éve annak, hogy kitört az első világháború.  Szomorúan gondolunk vissza erre a történelmi eseményre. Számos megemlékezés zajlott már Békéscsabán ebből az alkalomból. Jeles történészek és színészek látogattak el városunkba, hogy előadásuk révén pontosabban megismerjük az eseményeket, érzelmileg is átélhessük a történteket. A szervezők célja, hogy a város diákságát is minél jobban bevonják az emlékezésbe.

Jó pár évvel ezelőtt, vagy akár azt is írhatnám, hogy x évvel ezelőtt, amikor elkezdtem ebben az iskolában tanítani, volt egy diákom, aki más volt, mint a többiek. Más, mert sokkal érzékenyebb volt, érdeklődőbb és nyitottabb a világra, mint a társai. Ez pár hét alatt kiderült a számomra; ő akkor már 11.-es volt. Sokszor példálóztam vele az elmúlt években, hiszen nem túl gyakran fordul elő, hogy a kezeim közül – lévén műszaki szakközépiskola – valaki angollal és ének-zenével szeretne továbbtanulni. Ugyanis az angol mellett különös érzéke és tehetsége volt a zenéhez. Az iskolai ünnepségeken sokszor szerzett emlékezetes pillanatokat dalaival és önmaga zongorakíséretével.

Ebben a tanévben is lázas készülődéssel kezdődött a gólyasport és a gólyabál. A gólyákat szeptemberben négy csoportra osztották, majd a csoportvezetők irányításával megkezdték a készülődést e jeles eseményre.

Október 13-án délután a tökfaragással kezdetét vette az esemény sorozat. 14-én, este 6 órakor a gólyacsoportok elfoglalták a tornatermet, és elkezdődött a sportesemény. Mindegyik csapat jól teljesített és a nézők is jól érezték magukat.

Október 16-án érdekes, játékos feladatokkal: szobortapogatással, sminkeléssel, krumpli faragással, versírással folytatódott a gólyabál, ami nagyon jó hangulatban telt el.

Októberben ebben az évben is megrendezésre került légpuskalövészet megyei bajnoksága, melyen idén értem el évek alatt a legnagyszerűbb helyezést. Megyei bajnok lettem, és ezzel jogot szereztem arra, hogy az országos diákolimpián induljak.

Hogyan kezdődött ezzel a sportággal a kapcsolatom?

Korábban már beszámoltunk róla, hogy Kiglics Márton (12. B) megépítette a Vízmű 1:100-as makettjét. Alkotásával a 19. Országos Makettkiállításon és Versenyen ifjúsági egyéni kategóriában bronzérmet nyert. Különdíjként megkapta a Makettinfó serlegét és a GoForGo utazási iroda ajándékát. Ők egy külföldi jutalomutat ajánlottak fel, amire néhány hete egy hétvégén került sor.

Tóth-Nagy Terézia tanárnőtől meghívást kaptunk a Közlekedéstudományi Egyesület által szervezett konferenciára, melyre lelkesen jelentkeztünk; a 12. A-ból Pónya Dávid és Szvák Szilárd, míg a 2/14. A-ból jómagunk: Stuhl Tibor és Szabó Ádám vettünk részt a rendezvényen.

Nyelvvizsgáztatóként rendszeresen kapok értesítéseket nyelvvizsgaközpontoktól a vizsgákkal kapcsolatos szabályok változásairól, új kiadványok megjelenéséről, előadásokról, próbanyelvvizsga-lehetőségekről, esetleg akciókról. Legutóbb is ez történt. A City and Guilds Nyelvvizsgaközpont hírlevelét olvastam, amikor figyelmes lettem egy kihagyhatatlan lehetőségre.

Mikor kinyílnak az ég csatornái, a Földön megered az eső, és az utcák száraz járdáin nedves pocsolyákba gyűlnek a kristálytiszta esőcseppek. Az utcákat járó emberek száraz helyre húzódnak, viháncolva futkároznak a cseppkavalkádban, és esernyőket nyitnak, ezzel színesbe öltöztetve az utca monoton szürkeségét. A kis kávézókból és éttermekből a kinti hidegbe önfeledt nevetés szökik, melynek hangját elnyomja a szomorú és dühöngő vihar.