Iskolánk diákjaitól nem idegen :) az idegen nyelvi vetélkedőkön való részvétel. Gondoljunk csak vissza a tavalyi nagy sikerű Juvenes Translatores elnevezésű fordítási versenyre, vagy az Országh László szótáríró nevét idéző Országh-os szótárversenyre. A következőkben egy újabb játékra invitálom a merész, vállalkozó kedvű vízműsöket.
Az „on-lion” verseny egyike a legújabb „on-line” versenyeknek, amelyet a Magyarországon angolul tanuló diákok számára írtak ki, általános- és középiskolai szinten.

Július elsejétől egészen szeptember első hetéig látható volt Sági Zoltánnak, iskolánk egyik nagyon tehetséges tanulójának a kiállítása a Csabagyöngye Kulturális Központ emeleti folyosóján.
Zoli nagy fejlődésen ment keresztül. Geometrikus absztraktokat készít alkoholos filc segítségével. Ihletői alapvetően a természet formái. Az előző tanévben kristálykreációit láthatták iskolatársai. Közben tovább folytatta az alkotást, különböző pókhálóformákat rajzolt. Már nemcsak a formával és annak látványos felosztásával törődött, hanem a vonalakkal is elkezdett foglalkozni.

Mindig nagy öröm az iskolának, ha egy régi diákja tér vissza falai közé. Mindig nagy öröm egy fiatal, a tanárnak, ha munkahelyén - esetünkben a Vízműben - egy régi jó barátot köszönthet ismerősként.
Még alig kezdődött meg a tanév, de a 12. és 14. évfolyam leendő geológus technikusainak szeptember 8-án hétfő reggel, az első két órában különleges élményben lehetett részük: egy volt vízműs, Kegyes László látogatott el a 22. terem kőzetekkel kibélelt miliőjébe. Az első rendhagyó órán a digitális tábla felületén egy tengeri kőolajfúró torony képe bontakozott ki, amellyel Lászlónak személyes kapcsolata is van. Na de ne szaladjunk annyira előre!

Ebben a tanévben 23. alkalommal rendezik meg a Garabonciás Napokat. Évtizedek óta minden évben felfokozott érdeklődéssel várják a Békéscsabán tanuló diákok az ország legnagyobb középiskolás diákrendezvényét. A bulik mellett számos kulturális-, művészeti - és sporttevékenységben csillogtathatják meg tehetségüket a vízműsök is. Tavaly nagy sikerrel zárult a Gara, hiszen Török Péter, a Vízmű jelöltje nyerte meg a vetélkedést; ő lett a diákpolgármester. Most őt kérdezem az elmúlt év élményeiről, tapasztalatairól.

A nyár még szinte itt van, az emlékek frissek; jó őket, s a kitartó álmokat együtt felidézni. Régi vágyam volt, hogy eljussak a csodákban bővelkedő Olaszországba. Sok-sok természeti szépség, építészeti remek vonzza oda az embert. Sorrento egy igazán patinás üdülőhely Nápolytól nem messze. Itt tölthettem hat feledhetetlen napot. Színes házak emelkednek a kéken ragyogó tenger fölé. A városból könnyen elérhető Capri szigete. A félórás hajóút után gyönyörű látvány tárul a turista szeme elé. Fehér házacskák lapulnak meg a méltóságteljes sziklacsúcsok között. Sikló visz föl a hegyre, ahonnan pazar a kilátás a tengerre.

Felkaptam a fejemet, amikor a tévében a híres, 189. balatonfüredi Anna-bálon a szépségkirálynő jelöltek bevonulását közvetítették. A lányok gyönyörű estélyi ruhában az öltönyös párjukba karolva sétáltak a zsűri és a szavazó közönség előtt. Egyszer csak ismerős arcot véltem felfedezni a fiúk között: Lehet, hogy ő az? Nem, az nem létezik. De bizony, ő volt: Csete Márk (14. Df) és az ő szépséges kedvese Gyuláról. Rögtön éreztem: ezt meg kell írnom.
Az idei Anna-bál egyik védnöke Gyula város polgármestere volt, aki meghívhatott a bálba négy versenyzőt a kísérőjével. A kiválasztottak közé bekerült a közgés Torma Réka is, aki barátját, Márkot vitte magával.

Szeptember első napjaiban természetesen a nyári élményektől hangos az iskola az órák közötti szünetekben. Mindenki megosztja társaival, tanáraival, hogy mi is történt vele az elmúlt két és fél hónapban. Egy ilyen beszélgetés során tudtam meg, hogy Tóth Szilvia 11. E osztályos tanuló a nyár folyamán szakmai kiránduláson vett részt a Dunán. A következőket mesélte a Csepel-szigeti lány:

- Július 9-én Pestre indultam, hogy részt vegyek a Duna vizének vizsgálatán. Kilenc órakor beszálltunk a hajóba, és elindultunk a Kis-Dunán.

Szeptember elseje 9 óra. Évnyitó. Állok kezemben az osztálynévsorral, és várom, hogy a papíron lévő nevekhez arcok társuljanak. Kíváncsian nézem a még rendezetlenül álldogáló új diákokat. Vajon ki lesz az „enyém”. Persze Ők még izgatottabban várják az osztályfőnököt, és az új osztálytársakat.
Várakozás közben emlékek jönnek elő. Ötödször állok itt. Az első osztályomból többen már totyogó gyerekeik képeit osztják meg a közösségi oldalakon. A második csapat is már munkahelyéről, esküvőjéről számol be. A harmadik többsége még az egyetemet, főiskolát járja, vagy éppen fejezi be.

Azzal búcsúztunk júniusban, hogy az ősz első napján újra találkozunk. Akkor már mindenki a nyár, a kalandok, a pihenés, az utazás lázában égett. Mégis volt a tanévzáróban egy emelkedett, méltóságteljes hangulat; kiderültek az eredmények, elismertük és megtapsoltuk a legjobbakat.
Mi még küzdöttünk, vizsga vizsga hátán, közben a kilencedikesek - tanáraink irányításával - megkezdték a gyakorlatot, beírtuk a kicsiket; aztán zárás-zárás-zárás,… és mindenki elment.