Arról már korábban hírt adtunk, hogy 2014 elején a Tót Melanzs kiadója történetíró pályázatot hirdetett „Így élünk mi vidéken” címmel, amelyre jelentkezhetett minden békéscsabai középiskolás tanuló. Műfaji megkötés nélkül olyan alkotást lehetett benyújtani, amely Békéscsabához köthető igaz vagy kitalált történetet dolgoz fel. Egyből az egyik kedves tanítványomra, Csizmadia Szonjára gondoltam, aki a magyarórákon is gyakran hivatkozott a nagyszüleitől hallott „csabai” történetekre. Szonja élt a lehetőséggel, pályázott, és nyert! Negyedik helyezést ért el, és a zsűri egyik tagjának, Poliák Judit békéscsabai írónőnek különdíja is őt illette.  Méltán, hiszen Szonja novellája azért is érdekes, mert a múlt és a jelen összefonódását, különböző generációk együttélését sok humorral, némi iróniával, de mégis rengeteg szeretettel ábrázolja.

Jó olvasást kívánok mindenkinek Csizmadia Szonja csabai meséjéhez.

„Mindig is nagyon közel állt hozzám a természet” – vallja magáról Kelemen Orsolya 9. E osztályos tanuló. Nem véletlen tehát, hogy a Vízműt választotta. A korábbi években részt vett több, a Körös-Maros Nemzeti Park által szervezett természetvédelmi versenyen. Emellett tehetségének egy másik oldalát is kibontakoztatta. Nagyon szereti a magyar nyelvet.

Szívesen szaval verset, és nagyon szépen olvas.Az előző évben a Szép magyar beszéd versenyen Kisújszálláson bronz minősítést szerzett. Középiskolásként is megmaradt a nyelv iránti szeretete. Immár a Vízmű rendezvényein hallhatjuk kellemes, lágy hangját. A ballagási ünnepségen ő búcsúzott verssel a végzős diákoktól. Nagy örömmel vállalta a felkérést, hogy a pedagógusnapi ünnepségen verssel köszöntse iskolánk tanárait.

Különleges esküvőre gyűlt össze a násznép május utolsó szombatján a Csabagyöngye Kulturális Központ teraszán. 17 órakor egy szélsebes Trabant érkezett az épület mellé. A kis járgányból egy szépséges menyasszony, Mojdisz Anna és egy rendkívül elegáns vőlegény, Timár Tamás tanár úr szállt ki.

A békési Százlábú Egyesület által szervezett sárkányhajó-versenyre invitált minket Novák Attila tanár úr néhány nappal ezelőtt. Nem volt probléma a vízműsök lelkesedésével, hiszen a kilencedikesektől egészen a tizenegyedikesekig sok bátor diák jelentkezett.

Nemcsak a tervezésben, hanem a kivitelezésben is nagyon tehetségesek a vízműs diákok. Egyed Roland 14. E osztályos tanuló az év első hónapjaiban egy híd makettjén dolgozott. A munkáról és az elért eredményről kérdeztem őt.

Hegedűs József 10. A osztályos tanuló szívéhez nagyon közel áll a zene. E hobbijáról mesélt.
- Mióta foglalkozol zenével?
- A családomban nagyon sokan zenéltek. Dédnagyapám hegedült, nagypapám zongorázott, apukám pedig basszusgitározott. Kisgyerekként is sokat „püföltem” a húrokat, és hallgattam a családomat dúdolás, fütyülés közben. 9-10 évesen kaptam meg az első furulyámat mamámtól. Sokáig jártam az iskolai furulya szakkörre. Később viszont a gitározás kezdett érdekelni. A szüleim teljesítették a kívánságomat, megleptek egy gitárral. Kezdetben tanár segítségével tanultam, később már önmagamat fejlesztgettem.

A Vizes Lepedő e havi számában olvashattátok Szatmári Péter írását arról, hogyan lehet eljutni a sikeres nyelvvizsgához: kell hozzá akarat, kreativitás, sok munka és lelkesedés. Péter ez utóbbival is rendelkezik, amit jól mutat, hogy a nyomtatásban megjelent cikket lefordította angolra. Az abban vázolt módszerének illusztrálására ezt rendelkezésünkre bocsátotta. Így együtt olvashatjátok a magyar és az angol szöveget, megtanulhattok bizonyos kifejezéseket, nyelvi fordulatokat, akár szótárazás nélkül!

Mindannyian tudjuk, hogy az olyan földtudományokat, amelyek gyakorlatias ismereteket kívánnak, nem lehet megtanulni kizárólag az iskolai padjaiban. Ilyen a geológia is.

A végzős geológus technikus évfolyamok a tanév vége felé minden évben szakmai kiránduláson vesznek részt. Ez idén sem volt másképp. Sajnos pénzhiány miatt nem tudtuk megszervezni az eredeti kisbuszos, dunántúli túránkat, de nem adtuk fel ezek után sem, s a Gerecse bércei felé vettük az irányt, május harmadik hétvégéjén.

Minden diák szívesen vesz részt osztálykiránduláson, én is nagyon vártam. Idén különlegesebb is volt, hiszen a 10. D és a 10. E osztály közösen szervezett programot. Május 15-én reggel el is indultunk Sárospatak felé. Mindenki arcán mosoly ragyogott, hogy végre eljött az idő. Sajnos az időjárás az első napon nem kedvezett nekünk, de így is nagyon jól éreztük magunkat. Tartottunk a hosszú úttól, de megpróbáltuk izgalmassá tenni.

A Békéscsabai Vásárhelyi Pál Szakközépiskola tanulói számára fenntartva. Ez a felirat jelezte május 12-én reggel a 7 óra 17 perckor induló vonat első kocsiján, hogy a vízműsök nagy létszámban Budapestre kirándulnak. Nem is akárhova, hanem az Erkel Színházba, hogy két darabot is megtekintsenek az Operakaland keretében.

Május 1-jén meglátogatott minket Szigetszentmártonban a család egyik barátja, Reviczky Gábor. Mindenki jól ismerheti a nevét, hiszen nagyon sok filmben szerepelt (pl.: Üvegtigris, Zimmer Feri, Magyar vándor), számos darabban játszik (pl.: Szentivánéji álom, A dzsungel könyve, Othello), és mindezek mellett szinkronizál is.
A horgászat révén ismerkedetünk meg vele a Duna-parton. Azóta sokszor találkozunk szabadidőnkben. Apával járnak horgászni, ha Gabi bácsi nem éppen próbál, szöveget tanul, vagy színházban szerepel.
Megragadtam az alkalmat, és pár kérdést feltettem neki, amikor nálunk járt.