Ukrajnában a karácsonyt január 7–8-án ünneplik. Azért ez az időbeli csúszás a mi karácsonyunkhoz képest, mert az ortodox egyház még mindig a Julianus-naptár szerint követi az időt.

A Vízmű diákjai abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy a fizikát az érettségi előtti négy év során heti két órában tanulhatják. Ez nagy segítség, hiszen iskolánk jellegéből adódóan a továbbtanulásnál sokan ezt választják felvételi tantárgynak.

A bátrabbak azonban nem elégednek meg ennyivel, hanem 11-12. évfolyamon hozzátesznek még heti két órát. Ezt nevezik emelt szintű fizikának.

Iskolánkban a leendő útépítő technikusok nem csak az utak tervezésével, építésével ismerkedhetnek meg, hanem betekintést nyernek a hídépítés rejtelmeibe is. Ennek keretében egy kis kutatómunka révén Novák Zoltán tanár úr segítségével bemutatjuk fővárosunk hídjait. Folytatva az ősszel megkezdett - Budapest hídjait bemutató - sorozatunkat, most az 50 éve újra átadott Erzsébet hídról olvashattok.

Többen úgy vélték, nem jön már vissza.  Mások szerint nagyon jól érezte itt magát, tehát biztosan látni fogjuk újra.

A múltkor délelőtt váratlanul megjelent az iskolában és a folyosókon sétálgatva szaloncukrokat osztogatott. Igen, ő volt az, a Mikulás, aki most mégis visszatért. Délután a legkisebbek várták a Díszteremben, azok, akiknek még nem volt idejük nagyra nőni.  Ők iskolánk dolgozóinak csemetéi, unokái. Szórakoztatásukra érkezett a Fejes Franciska, Szilágyi Krisztina és Virók András alkotta gitáros-énekes trió karácsonyi dalokkal. A nótázásba a kicsik, sőt még a nagyok is fokozatosan egyre lelkesebben kapcsolódtak be.

Ebben az évben is Amerikában tölthettem szabadságom nagy részét. Ez azonban nem csak a pihenésről szólt. Nagyon sok időt töltöttem Kristóffal - az unokaöcsémmel - aki 1 éve a Little Ones Nursery & Daycare-be (bölcsőde és óvoda) jár Schenectady-ban. A dolgos hétköznapok nagyon gyorsan teltek, de azért sikerült néhány napot kirándulással tölteni. Az egyik augusztusi hosszú hétvégén Washingtonba utaztunk nővéremékkel. Az Embassy Suites Hotelben foglaltunk szobát, ami egy nagyon jó választás volt.

A múlt héten rendezték meg a Békés Megyei Középiskolás Kosárlabda Döntőt, ahol természetesen a vízműs diákok is képviselték magukat.

Ide azonban el is kellett jutni. Ez azt jelenti, hogy az ezt megelőző megyei elődöntőn a jónál jobban helyt kellett állni. Ott ugyan az első hajrában egy nagyon izgalmas, csak a hosszabbításban eldőlő mérkőzéssel kezdtünk, de végül sikerült két vállra fektetni a Gyulai Erkel Ferenc Gimnázium csapatát.

A gólyabálon ugyan már vízműssé avatták kilencedikeseimet, de azért mégsem olyan nagyok ők még… Elhatároztam, hogy csapatépítő tréning gyanánt elmegyünk a Vár-Játék játszóházába. Meglehetősen furcsállták az ötletemet, de végül persze azért elmentünk.

Szakmai tanárként elhivatottságot érzek arra, hogy ne csak az iskola falai között mutassam be az útépítő és -fenntartó szakma érdekességeit, hanem kézzelfogható közelségbe is hozzam azt. Ezért megragadom azokat az alkalmakat, amikor lehetőség adódik egy kivitelezési munkát meglátogatni. Régebben átutaztuk az országot, hogy a vízműsök lássák a Kőröshegyi völgyhíd vagy a Megyeri híd építését. Jelenleg kedvezőek a földrajzi adottságok és egy 25-30 perces sétával a diákok láthatják, ahogy egy ferdekábeles híd épül napról napra.

A Mikulás idén is úgy ítélte meg, hogy a vízműsök jól viselkedtek, megérdemlik az édességet. Pénteken két „nagyszakállú” is pont a mi iskolánkba tévedt. Nagy puttonyukból mindenkinek jutott szaloncukor. Rejtegetett a zsákjuk más finomságot is azoknak, akik helyesen válaszoltak a kvízkérdésekre.

Földrajztanár? Geológus? Természetjáró? Hegymászó? Előadó? Vagy mindegyik? Veres Zsolt, földrajz, földtani tudományok tantárgy tanára – így szerepel iskolánk honlapján Tanár úr. Aki ismeri, tudja, hogy mindennapi szakmai tevékenysége azonban nem merül ki a tanításban.
A Magyar Földtani Védegylet vezetője, tagja a Bihari Túrák Közhasznú Egyesületnek is. S, hogy ez mivel jár? Állandó szakmai fejlődéssel, felkészültséggel, túrákkal, szervezéssel, előadásokkal, ismeretterjesztéssel, és szinte természetes, hogy sok baráttal, ismerőssel.
Mert mi is ez az Egyesület?

Úgy gondoltuk, hogy a Vízmű iránt érdeklődő nyolcadikosok és szüleik már az ősz során megismerkedtek az intézményünk kínálta lehetőségekkel. A decemberi nyílt nap vendégeit ezért egy földszinti tanteremben fogadtuk, amely azonban kicsinek bizonyult. A folyamatosan növekvő számú vendégek láttán a rendezők gyorsan kinyittatták a dísztermet, így a köszöntő beszéd már itt hangzott el. Több érdeklődő már visszatérő látogatóként kereste fel iskolánkat. Az ősz során megtetszett, valamit még meg akart nézni, fontos kérdése volt.