A diákok többsége  a tanévzáró után  rögtön beleveti magát  a nyár örömeibe vagy csak egyszerűen, csendben kipiheni az elmúlt év fáradalmait. Az érettségizők  persze ilyesmire  nem is gondolnak, hiszen ők  júniusban életük első igazi nagy erőpróbáját  élik át.
   A vizsgabizottság tagjaként látom, hogy milyen riadtan sorakoznak fel a diákok az első napon a vizsgáztató tanárok előtt. Szinte tapintani lehet a feszültséget: Milyen lesz az elnök? Mit csináljak, ha majd a kérdést sem értem, amire felelnem kéne? És hogy gondolkozzak, mikor minden tanár engem néz? Aztán persze a helyére kerülnek a dolgok, látom, hogy kis gondolkodás után lassan mindenki csak a tételére figyel és lázasan jegyzetelni kezd.

Az érettségi és technikusi vizsgák végeztével a vizsgabizottságok jegyzői tették dolgukat, készítették a vizsgadokumentumokat, aláírások után szaladgáltak; az igazgatóhelyettesek nyomták a statisztikát, és a tantárgyfelosztás útvesztőiben bolyongtak, az igazgató összehívott egy értekezletet; de végül mindegyikünk számára megkezdődött a nyári szünet.

Az alsóbb évesek ekkor már két hete pihenhetnek otthon. Bár, ahogy visszagondolok az utolsó órámra, amelyet 9. A-ban tartottam, néhányan beszéltek arról, hogy a szünet napjait nem csak egyértelmű pihenéssel és szórakozással szeretnék tölteni, hanem nyári munkával, egy kis pénzkereséssel is.

A tanév elején megjelent cikkemben leírtam, hogy 37 év után tanárként kerültem vissza az iskolába.
Az elmúlt tanév sok újdonságot és feladatot hozott számomra. Az első "lépések" izgalmasak voltak. Soha nem beszéltem ennyi ember előtt, pláne nem 45 percig. Fog sikerülni? Milyen lesz a kapcsolatom a kollégákkal, gyerekekkel? Íme néhány kérdés azok közül, amelyek megfogalmazódtak bennem, hiszen az eltelt években az építőipar területén dolgoztam tervezőként és javarészt kivitelezőként, a tanítást nem gyakoroltam. No, de valahol el kell kezdeni!

Többször megéltem: a legédesebb utazás az, ami nem a turista szezon tömegnyomorára esik, hanem őszre, tavaszra; amikor a munkatársak viszik helyettünk az ügyeket; amikor az osztálytársak irigykedve gondolnak ránk. Tudtam Kis Alexa 9. B osztályos tanuló ilyen irányú terveiről, hiszen az angliai utazáshoz idejében kérte az igazgatói engedélyt. Most sajnos én kerültem az irigykedők csoportjába. Az engedélyért cserében kialkudtam egy - utazás utáni - beszélgetést.

Na, jól levizsgáztunk!.......

Akarom mondani: igen jó eredménnyel vizsgázott az osztályom, a 14. B a magasépítő technikus szakmai vizsgán. A jelenlegi modul rendszerű szakmai vizsga különböző vizsgarészei (írásbelik, gyakorlati vizsgák) már egy hónapja tartanak, elég sok izgalmat okozva a vizsgázóknak (és vizsgáztatóknak). A számonkérés befejezéseként június 17-én került sor a szóbeli vizsgákra. Talán ez a legizgalmasabb szakasz, hiszen itt a legközvetlenebb a kapcsolat a vizsgázó és a vizsgabizottság között, és ennek a napnak a végén derül fény az elért eredményre is. Nos, az osztályomnál az eredményekre igazán nem lehet panasz, mindenki sikeres vizsgát tett: 24 vizsgázó közül tizennyolcan jeles, és hatan jó eredménnyel zárták a vizsgát, és kaptak magasépítő technikusi bizonyítványt. Erre mondja a (volt) osztályfőnök: soha rosszabbat!

   Tavasszal számos újítással szembesülhettek a geológia teremben megforduló diákok. A legfontosabb változás a terem hátsó traktusát érinti, ahová a kolléganőm, Ujhelyi Judit által beszerzett műszerek, a piknométer és a viszkoziméter kerültek. Az új, és igencsak értékes műszerek védelme érdekében a diákoknak oda már tilos ülniük, és nagy figyelemmel kell hátul közlekedniük. Jövőre ezek a gépek már a tananyag szerves részét fogják képezni, s reméljük, hogy a diákok is szívesen ismerkednek meg velük, és később hasznosítani tudják azt az előnyt, amit ezeknek a műszereknek az ismerete jelent majd számukra.

 Ezekkel a szavakkal köszöntötte Török Árpád igazgató úr az elmúlt 2012/13-as tanév legjobbjait. Sokan a tanulmányi eredményükért, mások a sportteljesítményükért kaptak jutalmat.

Június 15-én, szombaton gyönyörű idő volt. A napsütésben a Vízmű udvarán tanulók sokasága sorakozott fel, várva a tanév befejezését.
A vakációt köszöntő vers után az igazgató úr a beszédében emlékeztetett arra, hogy a tanévzárón nemcsak ünnepélyesen pontot teszünk egy időszak végére, hanem egyben számvetést is készítünk. Megünnepeljük mindazt, amit meg tudtunk valósítani az elmúlt tíz hónap során.

Tizenkettedik évfolyamos tanulóink túl vannak az érettségi vizsga írásbeli részén, hétfőn elkezdődnek a szóbelik. Sokan gondolják úgy, hogy ez a rész már nem olyan nehéz, mivel szóban, élő beszédben könnyebb javítani, a kérdező tanár hajlamosabb lehet elsiklani az apróbb hibák felett, ugyanő – ha úgy akarja - rávezető, segítő kérdéseket tehet fel…

… tekintettünk Békéscsaba főterének átépítésére, amikor a Szent István téren folyó munkákat - a legnagyobb rumli idején - szakmai gyakorlati óra keretében meglátogattuk. Így az iskolapadban megtanult szakmai ismereteinket - gyakorlati óra keretében - a megyeszékhelyen folyó belvárosi rehabilitációs munkák megtekintése egészítette ki.

Úgy találtuk, hogy a már részben elkészült Andrássy út a megújult szökőkút együttesével üde színfoltja lesz városunknak. Gondolatainkban már megfordult a merész ötlet, hogy évek múlva talán a mi irányításunkkal, vagy a mi terveink alapján készülhet el egy hasonló belváros átépítése.

…leírok egy kedves történetet. A napokban éppen órára indultam, amikor vendégem érkezett. Egykori tanítványom keresett fel, akiről már régóta  nem hallottam. Azt mondta, hogy „dicsekedni" jött, és boldogan húzta elő táskájából a frissen megszerzett nyelvvizsga-bizonyítványát. Bevallom, nagyon meglepődtem, hiszen diákként eléggé hanyagolta a német tanulását.