Az ember néha észre sem veszi azt, ami a szeme előtt van. Így történt ez velem is, amikor az ősz egyik napfényes délelőttjén az Élővíz-csatorna partján sétáltam. Nap mint nap járok itt, és még sose jutott eszembe, hogy lemenjek a vízhez.

Pedig egy teljesen másik világ tárul elénk. Ragyogó zöld víztükör, amelyen kacsák úszkálnak békésen, mit sem törődve a város zajával. Kíváncsian jönnek közelebb hozzám, a félelem minden jele nélkül fordítják felém színpompás fejüket. Bizonyára többször kaptak már a járókelőktől kiflicsücsköt vagy egyéb csemegét. A lombjukat hullajtó fák díszlete alatt csak egy-két horgász üldögél.

A TRX egy hordozható, felfüggeszthető funkcionális tréningeszköz, mellyel erődet, egyensúly-érzékedet, hajlékonyságodat, valamint az úgynevezett core izmok stabilitását egyaránt fejleszteni tudod. A fittségi állapot nem számít, bárki elkezdheti!

Nonszensz, hogy 8-9 óra ülőmunka után az emberek azért mennek el a fitnesztermekbe, hogy ülve végezzenek izolált gyakorlatokat, miközben derekukat a háttámlának feszítve kímélik core izmaikat (pont azokat az izmokat, amikre a mindennapi életben a legnagyobb szükségük van).

Lány, ezzel a szóval elég jól le lehet engem írni. Még így a félév vége felé is, sokszor hallom a hátam mögött az általam nem tanított diákok suttogását: ez tanár? Néha a nyelvemen van, hogy nem ez, hanem ő, és igen, tanár vagyok, de végeredményben nem sértődöm meg rajta, hogy diáknak néznek.
Az első pár héten, ha nem is szóban, de a kollégáktól is tapasztaltam hasonlót: orromra vágódott a tanári ajtaja, mert azt hitték diák vagyok, aki hívás nélkül nem lép a tanárok „otthonába”. Amikor hello-val köszöntem, visszafordultak, hogy diákként talán nem kéne letegeznem őket. Utólag mindig megkaptam a bocsánatkérést és a bókot, hogy nem nézek ki annyi idősnek, mint amennyi vagyok. Melyik nő ne hallaná ezt szívesen?

November hó folyamán a iskolánk vízügyi és vízépítő technikus diákjai Hankó András tanár úr szervezésében látogatást tehettek az ALFÖLDVÍZ Regionális Víziközmű-szolgáltató Zrt. (Vízművek) békéscsabai kirendeltségén. Mivel mind a két szak diákjai tanulnak a vízellátásról, ezért nagy izgalommal várták, hogy betekintést nyerjenek a megyénk különböző szegleteit kiszolgáló vízszivattyúkhoz, illetve a különböző fajtájú és méretű fogyasztásmérőkhöz.

   2012. szeptember 17-én, az m1 műsorában ismerős hangra lettem figyelmes. Iskolánk tanára, Novák Attila és bátyja, Pál szerepelt a Domovina szlovák nemzetiségi stúdió riport-dokumentum filmjében. A csabai születésű testvérpárról szóló film a televízió elé ragasztott. A filmben a két testvér beszél lovakról, életmódról, szlovákságról, magyarságról, gyökerekről és a hagyományok megőrzésének fontosságáról. A filmről kérdeztem Novák Attila tanár urat.

2012. november 22-24. között rendezték meg a földmérő tanárok szaktanári továbbképzését Miskolcon, az ottani földmérőképzés otthonául szolgáló Kós Károly Építőipari Szakközépiskolában. Az aktuális kérdéseket felvető, ismertető, magyarázó előadásoknak köszönhetően meglehetősen sűrű és érdekes program várta az 5 földmérő szakközépiskolából érkező tanárokat.

A sikeres érettségi vizsga után lehetőségünk volt maradni még egy évig iskolánkban a technikusi képzés keretei között. Itt már csak a szakmára összpontosítva készülünk a vizsgákra. Sok gyakorlati és még több elméleti óránk van, ahol megtanuljuk az útépítés minden apró részletét. Mindezek mellett szakmai nyelvet is tanulunk, ami nagyon hasznos, mert ha valaki külföldön szeretne elhelyezkedni, akkor nem fog gondot jelenteni számára a szakszavak használata, megértése. 

Még az őszi szünethez kapcsolódva - kilencedikeseinknek első alkalommal - rendeztük meg a GPS-szel támogatott tájékozódási versenyt. A vállalkozó kedvű diákok háromfős csapatokkal jelentkezhettek, végül 14 lelkes csapat nevezett. A gólyák nagy várakozással álltak a rajtvonalhoz, bár az időjárás nem kedvezett a vetélkedőnek.
A feladat „egyszerű” volt: geodéziai koordinátákkal megadott pontokat kellett felkeresni kézi GPS segítségével Békéscsaba területén. A nulladik pontot az udvaron jelöltük ki: ez a gyakorlás célját szolgálta. Itt ismerhették meg a diákok az eszköz használatát; ám erre nem mindenkinek volt szüksége, mert már korábban rutint szereztek a tájfutásban.

(Nem vásári) bazárban jártunk. Köztudott, hogy a geológusokkal rendszeresen megyünk terepgyakorlatra, általában az érettségiző évfolyammal ősszel, míg a végzősökkel tavasszal. Ezeknek a szakmai kirándulásoknak a helyszíne folyamatosan bővül. Legtöbbször belföldi, geológiailag érdekes terepek jönnek szóba (eddigi helyszíneink voltak: Eperjes-Tokai-hg. a pálházai perlitbányával, Halimba környéke a mélyművelésű bauxitbányával, mangánbányával, Tatabánya környéke, Uzsai bazaltbánya…), de előfordult már, hogy Erdélyben jártunk (Padis, Csodavár, Boga-völgye).

Idén is megrendezésre került kollégiumunkban az asztalitenisz bajnokság, amely igen eseménydúsra sikeredett.

Novemberben az ebédlő közepét 3 ping pong asztal foglalta el, amelyhez összesen 18 versenyző állt. A szervezők kiemeltek hat embert, akik a 2. fordulótól vettek részt a versenyben. Köztük találtuk a tavalyi – illetve tavalyelőtti – bajnokot is, Szőke Krisztiánt, és az egyetlen női versenyzőt, Nagy Rékát.

   Két dolog motivált ennek a cikknek a megírására. Az egyik, hogy az iskolában a jövő héten Ugrainé Rajtár Zsófia (védőnő) és Bogdánné Gondi Melinda (tanárnő) szervezésében csütörtökön egészségmegőrző nap lesz. A másik az, hogy ebben magam is érintett vagyok túlsúlyos lévén. Így arra gondoltam, hogy személyes vallomásommal segítek másoknak, akiket érint vagy érdekel ez a kérdés.
   Azt mindenki tudja, hogy kevés jobb dolog van, mint jóízű ételeket enni családi körben vagy baráti társaságban. Ezzel nincs semmi baj, csak ha ezt egy kólázós, csipszes tévézés követi, akkor lehet, hogy haragban leszünk a tükörrel és a mérleggel. Előbb csak kicsit, aztán már nagyon… és a divatos ruhákkal meg a stranddal.