Nagy a sürgés-forgás a 12. A életében. Pénteken szalagavató, így mind a négy osztály beindult. Már ősszel elkezdődtek az előkészületek. Hagyományaikhoz híven minden végzős meglepi a nagyérdeműt egy táncbemutatóval. Mindenki ritmusra mozog, még az is, aki ezt sosem tette. Ez olyan, mint egy beavatás, a felnőtté válás egyik próbája. A másik (valakinek életében először) az öltöny, kosztüm viselése.

   2013. február 14-én harmadik alkalommal rendezte meg iskolánk diákönkormányzata a már hagyománnyá vált Retró napot. A nagyszünetben a régi időket idéző ruhába bújt diákok gyülekeztek az aulában, akik az iskola rádiósai által kevert zenékre táncra is perdültek. A rendezvény műsorvezetője, háziasszonya, Váczi Vivien 14. Df osztályos tanuló köszöntötte a jelmezes és nem jelmezes, ám annál jobb kedvű diákokat.

     A város ifjúsági és kulturális programjain mindig feltűnik egy - a vízműs diákok számára ismerős - arc: White Anikó tanárnő, aki önkéntesként vesz részt ezeken a rendezvényeken. Neki tettem fel néhány kérdést közösségi munkájával kapcsolatban.
- Honnan is jön ez a késztetés?
- Az emberek alapvetően közösségekben élnek, így amikor Békéscsabára költöztünk, az óvoda és iskola közössége segített, hogy beilleszkedjünk a város életébe, hiszen nekem és lányomnak nincsenek itt gyökereink. Számunkra akkoriban a legfontosabb a Békés Megyei Könyvtárban működő gyerekkönyvtár volt, ahol a hétvégéinket töltöttük és részt vettünk a különböző programokon. Itt jött létre a Zöld Csütörtök Természetvédő Társaság, majd hivatalosan egyesület, amelynek kezdetben elnöke is voltam. Szeretünk kirándulni és a szervezési képességeimet itt tudtam hasznosítani. Talán ez volt az első lépcsőfok a beilleszkedésbe, amely több mint 10 éve tart.

Iskolánk hagyományai közé sorolhatjuk a különféle versenyek szervezését. Ezek közül legrégebbi a Szellemi Csűrcsavar. A több fordulóból álló levelezős játék 2000-ben indult útjára. Ennek keretében az általános iskolák felső tagozatos diákjai sokféle műveltségi területen tehették próbára tudásukat, gyűjthettek új ismereteket.

Mondd, hogy π!

Szerda negyed három. Néhány vízműs, ahelyett, hogy úton lenne már hazafelé, a 31-es terem felé tart. Útközben még egy kávé az automatából, hosszú lesz még az elkövetkező másfél óra.

Ők a tizenegyedikes emelt matekos csapat. Szeptember óta kitartanak, mármint a jobbak. A kevésbé elszántak már bedobták a törölközőt. A gárda nagy részét a 11. B-sek alkotják. Rajtuk kívül a 11. E osztály egy képviselője és egy leányzó a Keményből színesíti a gárdát.

Régi szokás, hogy ünnepek közeledtével köszöntjük egymást. Ha nyomatékot is akarunk adni a dolognak, akkor elbaktatunk a postára, veszünk egy (tucat) képeslapot és elküldjük - rajta jókívánságainkkal.

Az első igazgatói évem akkor volt, amikor mai kilencedikeseink születtek. Decemberben azzal szembesültem, hogy a hagyományos módszerrel nem megyünk sokra.

Nem az üvegház, hanem az üveges terem, a 40-es. (Rossz, aki rosszra gondol.) Az átváltozás még az első félévben történt. Néhány hét elteltével kijelenthető, hogy a tapasztalatok jók.

Az üvegesben többnyire én tartok csoportbontásban angolórákat, ezért kértem, hogy a célnak jobban megfelelve rendezzük be az apró termet. Az asztalokat U-alakzatban rendezhettük el a táblával szemben. Ez sokat segít abban, hogy az angol szóbeli feladatokat párban is gyakorolhassák, de a jobb és bal oldalon ülő diákokkal egyaránt.

Az első szülői értekezlet előtt egy kis izgatottság fogott el, bár nem először voltam ilyen eseményen. Eddig azonban a szülők között, a padban ülve vettem azon részt, most meg nekem kellett a szülői értekezletet megtartani. A találkozót igyekeztem megtervezni, tudtam, hogy a szülői értekezletre is készülni kell. Talán még jobban is mint az órákra. Itt számtalan kérdés vár rám, és azokra a legkorrektebb választ kell adni. Azt is tudtam, hogy a hosszú szülői értekezletek sem jók, de a túl rövidek sem.

Osztálykirándulásra minden diák szívesen megy, főleg ha ez egy “ajándék” szabadnapon történik, amikor a többiek az iskolában esetleg éppen dolgozatot írnak. És ha a kirándulók még anyagi támogatásban is részesülnek, akkor tényleg elmondhatják: ajándék ez a nap.

   A Csabagyöngye Kulturális Központ nyitóhetének keretében január 24-én megrendezésre került a SuLink 2, amiből persze a vízműs diákok sem maradhattak ki. Egész napos szórakoztató programok és vetélkedők várták Békéscsaba diákjait.

   Az egyik DÖK gyűlésen értesültem a SuLink 2-ről, hamar felfigyeltem rá, hiszen a helyszín az újjáépített Ifiház volt. Várakozásaimat felülmúlta az, amit láthattam: kijelenthetem, hogy sokszínű, korszerű, szép hely. És akkor szépen sorban, hogy mi is történt:

Értékes adományban részesült a Vízmű az elmúlt hónapban. Kozák István vegyész úr megajándékozta intézményünket egy általa kifejlesztett és szabadalmaztatott karbonátmérő műszerrel, így támogatva az iskolánkban folyó geológiai technikus képzést.

A mérőműszer kiválóan alkalmas oktatási, illetve demonstrációs célokra, mivel minimális oldószer használata mellett gyors és pontos mérések elvégzését teszi lehetővé.