Viktória tud fotózni
Farkas Viktória 14. A osztályos tanulónkat az osztályfőnök még a 11. évfolyamon ajánlotta a figyelmembe. Kértem a tanár úrtól egy tanácsot, ki volna az osztályából, aki segíteni tudná a szaktanári munkámat a hétköznapokon.
Az otthoni dolgozatok összegyűjtése, kiosztandók továbbítása, kapcsolattartás lett volna a feladat. Kesjár tanár úr két nevet mondott, az egyik a Vikié volt, aki a tanév során valóban sokat segített. Mindig szolgálatkész és pontos volt.
A napokban vele kapcsolatos hírt hallottam a tanáriban: a lány indult egy fotópályázaton, és díjat nyert. Megnéztem a képeket, tetszettek. Nem érzem túlzásnak a kijelentést: Viktória tud fotózni.
Megmásztuk a jéghegyeketRekordhideg köszöntött ránk, ilyenkor az ember nem szívesen lép az utcára. A fűtött szoba melegéből nem tűnt veszélyesnek a helyzet; de kinn rögtön azzá vált, amikor a fogcsikorgató mínuszokat meghatványozta a süvöltő északi szél. Úgy tűnt, hogy a hétvégi csavargás most egy virtuális kalandra korlátozódik: megnézzük a neten a hőtérképet, ellátogatunk az alkalmi honi fagyasztó érdekesebb helyszíneire; és amikor már nagyon fázunk, átnavigálunk a déli féltekére. Aztán képernyő elé ültünk, a terv a megvalósítás szakaszába lépett. Új év, új naptárMég gyakran eltévesztjük a dátumot, és 16-ot írunk. Kezünk, agyunk azonban hamarosan rááll az új naptári év jelölésére. Az emberek többsége használ valamilyen személyes naptárt; a fiatalok elektronikust, de van, aki ragaszkodik a nyomtatotthoz. Mára már mindenki lecserélte a tavalyit: a falakon, dolgozóasztalokon már feltűnik a még nyomdaszagú új darab, de az okostelefonok is 2017-tel köszöntik gazdájukat. Az időmúlás követésének igénye az emberiséggel egyidős. A napok, évszakok, évek ciklikus ismétlődése; a folyók áradásának, a holdkép változásának, az ár-apály jelenségének szabályossága alapot kínált a számításhoz. A fények varázslójaMég november volt, de a karácsonyi előkészületek már megkezdődtek. A város főterén már álltak a pavilonok, fehérlett a műjégpálya, és gyarapodóban voltak az advent esti fényei.
Karácsony
Karácsony a kollégiumbanSzínvonalas karácsonyi műsort láthattunk kollégiumunkban december 15-én, melynek szereplői igazán kitettek magukért. Már hetekkel a műsor előtt izgatott készülődés, díszítés hozta „ünnepi lázba” a kolisokat.
Az ünnepség fő szervezői Bereczki Márta és Megyeri Béla nevelőtanárok voltak, akik igazán magas színvonalú és meghitt műsort varázsoltak kollégiumunk diákjainak, vendégeinek.
A műsorvezetői szerepet Balogh Boglárka és Szűrös Zsolt töltötte be. Elsőként Miklós Katalint konferálták fel, aki Andersen A kis gyufaárus lány című meséjét adta elő. Utánuk Galgóczi Csenge furulyán közvetítette a Beatles Yesterday című szerzeményét. Következő fellépőnk Krucsó Nikolett volt, aki hastánc műsorával szórakoztatott minket. Mikulástól karácsonyigÍgy, a karácsony előtt néhány nappal, kellemes visszagondolni arra a reggelre, amikor megérkezett az osztályomba a Mikulás.
Kedves hagyomány, hogy szinte minden osztályban kihúzzák a neveket a tanulók, és december 6-án megajándékozzák egymást. A „hagyományos” édességcsomagon túl rendre előfordul egy-egy kedves, személyre szóló ajándék vagy poénnak szánt meglepetés is.
Korizott az osztályomMár-már ez is hagyománnyá válik a Vízműben: decemberben egyre több osztály látogat ki a jégpályára. Idén a 10. E-sek azt mondták: "a belvárosi műjégpályát már ismerjük, inkább menjünk a CsabaParkba”. Nem örültem az ötletnek, kissé kelletlenül álltam rá a dologra. Az utóbbi időben ugyanis több helyi műjeges balesetről is hallottam. Szlovák irodalmi délután és író-olvasó találkozóDecember 8-án a közösségi szolgálatunkat töltöttük az osztálytársammal, Leszkó Andreával (10. B) a megyei könyvtárban, a rendezvényteremben, ahol a szlovák irodalomról és kultúráról hallhatunk. Minden évben megrendezik ezt az irodalmi délutánt. Verseket szavalnak, beszélgetnek arról, ki hogyan éli meg szlovákságát hazánkban, illetve családjaikról is szó esik a rendezvényeken. Remegő lábakkal a szalagavatónAz idei szalagavató az én életemben is nagy esemény volt, pedig én nem kaptam szalagot. A mi osztályunknak jutott a szerencse, hogy az est során a tizenkettedikeseknek elmondhassuk az ünnepi beszédet. Magyartanárom segítségével eldöntöttük, hogy egy személyesebb hangvételű szöveget szánnánk erre az alkalomra. A végzősök többségét ugyanis nagyon jól ismerem, kapcsolatunk régtől fogva baráti. Rám esett a tisztesség, én készülhettem fel a nagy figyelemmel kísért szereplésre. A párnavivő lányka szemévelAz idei évben igen szerencsésnek mondhatom magam. Pár héttel ezelőtt Subasicz tanárnő felkért - én pedig örömmel mondtam igent -, hogy párnavivő lányka legyek a szalagavatón. Izgatottan vártam a rendezvényt. Kíváncsi voltam a tizenkettedikesek „nagy napjára”, mikor előkerülnek a frissen vasalt ingek és a hófehér mennyasszonyi ruhák. A főpróbán egy leheletnyi betekintést kaptam abból, hogy mennyire összetett és nehéz egy szalagavatót megszervezni. A tizenkettedikesek lelkesen és kitartóan készültek a műsorra. A négy elsős osztály versengett |