"Kedves 9. A osztály! Sok szeretettel meghívunk titeket a szeptember 22-én megrendezendő Ismerkedési estre. A biztonság kedvéért olyan ruhában jöjjetek, amit nem sajnáltok, ha VÉLETLENÜL koszos lesz!” Így kezdődött minden…

Délben, amikor a 10. A osztály beinvitált minket a díszterembe, megkért, hogy rendeződjünk 5x4 fős csapatokba. Az 1. csapat a Sütemény, a 2. Ice tea, a 3. Körte, a 4. Error 666, az 5. pedig a Kajaa nevet kapta. Mihelyst ezzel megvoltunk, kezdetét vették a vicces, ismerkedős játékok.

Szeptember 26-án és 27-én került sor az iskolában az idei szeptemberfeszt megrendezésére. Minden évben nagyon várják a vízműsök ezt a két napot, amit nem az iskolapadban ülve, hanem tanítás nélkül, különböző színes programokkal tölthetnek.

Szerdán tartotta idei első nyílt napját a Vízmű. Az érdeklődők az iskola dísztermében gyülekeztek, közben a szakgimnázium életét bemutató képeket nézegettek.

A vendégeket Schnider György igazgató köszöntötte. Bevezetőjében áttekintést nyújtott az intézmény múltjáról és jelenéről, majd ismertetőt tartott az itt kínálkozó továbbtanulási lehetőségekről.

Minden kezdet nehéz, de szerencsére nem sokáig tart. Nemrég volt az évnyitó, de már megszülettek az első érdemjegyek és lassan lehet készülni a témazáró dolgozatok írására is. Kedvcsinálóként írásom végén közlöm az előző tanév év végi eredményeit. Megéri böngészni a hosszú listát, hátha megtalálod rajta a nevedet. Ha esetleg mégsem, akkor érdemes ellesni a kitűnőktől néhány jól bevált tanulási módszert.

A héten Tiszakécskén jártam. Búcsúzáskor vendéglátóm felsorolta, hogy mit kell még megnéznem. Egyebek mellett én a Tisza-partot választottam. Folyóparti gyerek vagyok, kitartóan próbáltam megközelíteni a vizet. Három ponton is próbálkoztam, végül sikerült.

A vízműsök is öregszenek. Az iskola tanulói ezt észre sem veszik, de a korábbi évjáratok diákjai tudnának mesélni. Pontosabban tudunk róla mesélni, meg is tesszük.

Az idei évben huszonhatodik alkalommal rendezte meg a Mályvád Teljesítménytúrát a Körösök Völgye Turista Egyesület augusztus 27-én. A túra 55 km, útvonala a Gyula -- Gyulavári -- Solymos -- Mályvádi Őstölgyes -- Sitka -- Városerdő -- Remete -- Szanazug -- Doboz -- Póstelek – Gyula állomásokat érintve halad -- jórészt ártéri erdők festői környezetében lévő -- jelzett turistautakon.

Az 55 km-es táv mellett négy kisebb résztávot is lehetett választani: 12, 24, illetve 35 km-en mehettek a természetbarátok. A túrát kiírás szerint gyalog és kerékpáron teljesíthették a résztvevők, de akadtak olyan túrázók, akik futva tették meg a távot.

Vörös mezőben fehér sast ábrázol a lengyel címer, de vajon tudjuk-e, milyen szép legenda meséli el a keletkezését?

Valamikor nagyon régen felkerekedett három fivér, Cseh, Lech és Rusz, hogy új hazát keressenek népüknek, a szlávoknak, mert azon a területen, ahol éltek, már elfogyott az élelem, és legelő sem volt már elegendő állataik számára.

Az út nehéz volt, gyors folyású patakokon kellett átgázolniuk, hol farkasok, hol vad törzsek támadtak rájuk, mígnem aztán egy szép termékeny síkságra értek.

A kérdés két héttel az új tanév indulása után fogalmazódott meg bennem. Tényleg, az érettségi óta nem láttam a mindig nyüzsgő cserkeszőlői lányt, Erdősi Bernadettet! A választ a húga, Brigi (12. A osztály) adta meg: felvették a Műegyetemre, egyetemi polgár lett.

Adódott az ötlet, keressük fel kérdéseinkkel a hétvégi pihenőn Cserkén tartózkodó egyetemista lányt, aki egy beszélgetésre készséggel kötélnek állt.

- Hová tűntél Detti?
- A nyáron felvételt nyertem a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre, most ott tanulok, elsőéves építőmérnök-hallgató vagyok.