Egy este hív a településünk polgármestere, sürgősen szüksége lenne a terepjáró polgárőrautóra, mert a mentők nem tudnak elmenni egy sáros, vizes dűlőúton egy idős, beteg nénihez. Ezt sikerül gyorsan rendezni, és hirtelen támad egy ötletem, írok arról a munkáról, amelyet a polgárőrök végeznek a mindennapokban, és ahová a fiatalabb korosztálynak - a középiskolásoknak - is lehetősége van bekapcsolódni a 2015. évben módosított polgárőr-törvény szerint, mégpedig ifjú polgárőrként.

A VÍZ VILÁGNAPJA alkalmából a Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Területi Szervezetének Ifjúsági Csoportja és a Szegedi SZC Gábor Dénes Műszaki és Környezetvédelmi Középiskolája és Szakiskolája környezetvédelmi és vízügyi munkaközössége harmadik alkalommal, „We are the World” címmel vetélkedőt hirdetett a Dél-alföldi régió középiskoláiban tanuló diákok számára. Az iskolánk két négyfős csapatot indított el a versenyen. Három kategóriában lehetett nevezni, iskolánk diákjai a II. kategóriában versenyeztek.

Tavaly már írtam az ukrán karácsonyi szokásokról, hogy mennyiben mások, mint nálunk. Hogy teljes legyen a kép, a másik legjelentősebb ünnepről is szólok pár mondatban.
A családban is, ahol éltem nagy készülődés előzte meg a húsvétot. Ha nem is minden szokás, de a legfontosabb húsvéti szertartásos ételek szentelése sosem maradhatott el. Ehhez el kellett menni a templomba.

Ismét eltelt egy szokásos diákhét, gondolhatják sokan. De mégse, valamiért mintha most másabb lenne, mint az elmúlt pár évben. A vártnak megfelelően nagyon szoros volt a verseny a négy stáb között; de hogy ennyire kiélezett legyen a párharc mind a négy fiatalember, és mind a négy stáb között, talán senki nem hitte komolyan. Derekasan helyt állt mindegyik csapat, és sikerült elérni azt a kitűzött célt, hogy legyen egy színvonalas diákhét, remek programokkal, jó stábokkal, a Vízműhöz méltó jelöltekkel és az egész iskola megmozgatásával.

Iskolánk egyik szép hagyománya az immár minden év tavaszán megrendezett írásbeli háziverseny a nálunk oktatott két idegen nyelvből: angolból és németből. Sok diákunk nagyon várja, engem is már az ősszel/télen többen kérdeztek, lesz-e az idén is.

Még 2015 novemberében nyílt meg a Munkácsy Mihály Múzeum téglatermében egy igen népszerű fotókiállítás, melyhez kapcsolódóan egy fotópályázatot is meghirdettek középiskolás tanulók részére. A diákok három kategóriában nevezhettek: a fotók témája lehetett növény, állat vagy a békési táj. A kikötés az volt, hogy a kép vízzel kapcsolatos legyen, és a megyében készüljön. A Vízműből Novák Attila tanár úr segítségével ketten – Farkas Viktória és én - indultunk a pályázaton. Ennek eredményhirdetése nemrég zajlott le.

Hogy jutott eszembe a Laerdal-alagútról írni?

A minap azon töprengtem, hogy ha elvégzem az iskolát, nekem mint útépítő technikusnak, hogyan tovább? Lehetőség van, ez egyszer biztos, annál is inkább, mert az útépítés mellett van másik területe is a szakmánknak, ez pedig a mélyépítés. Így, gondoltam, miért ne írhatnék egy cikket a világ leghosszabb közúti alagútjáról. Keresgélés közben megállapítottam: rengeteg alagút van, de ilyen hosszú és ilyen természetes csak ez az egy.

A Porta Speciosa Egyesület több mint 20 éves hagyományhoz híven idén is megrendezi, a XXII. Nemzetközi Építész Diákkonferenciát a hazai és határokon túli építőipari szakközépiskolák diákjai és tanárai részére.

Már ténylegesen csak pár nap, és elkezdődnek a 2016-os Vásárhelyi-napok. Én személyesen figyelem mindegyik stáb munkáját, és el kell ismerni, nagyon keményen dolgoznak azért, hogy az elmúlt évek legszínvonalasabb diákhetét hozzák létre, és hogy képességeiket és tudásukat felkészítsék a Garabonciás napokra. Természetesen mindenki az első helyért harcol, de így, hogy idén ilyen sok és felkészült stáb van, nagyon nehéz lesz elérni a hőn áhított diákigazgatói címet.

Volt szerencsém iskolánkban három évvel ezelőtt AUTOCAD-et tanítani a technikusi évfolyamon. Az idei tanévben ismét ezzel a feladattal bíztak meg.
Vegyes emlékképeim vannak erről a közelmúltbéli eseményről, de az idén kellemes meglepetés ért. Ez pedig az a lelkesedéssel egybekötött kíváncsiság, amely a tantárgy iránt a tanulóktól jött. A diákok is átérzik e „számítógépes-szakrajz” fontosságát. A mai technikusi állásokban a számítógépes tudás feltétlenül kötelező, ez érződik tanulóimon. Itt, végzősként, az első két tanévben papíron tanultakat ötvözhetik egy korszerű tervező programmal.

Óra elején kiosztjuk a rajzot, amely megfelelő méretarányban tartalmazza azokat a méretezési adatokat, amelyek mindenképpen kellenek a rajz gépbe viteléhez.

Végül -- de nem utolsósorban -- következik névsorrendben a negyedik stáb és jelöltjük Vitális János (11. A). A La Fiesta tagjainak célja, hogy bemutassák a világ kulturális sokszínűségét, ezáltal szeretnék az iskolai életet és a programokat is sokszínűvé varázsolni.

-          Mit kell tudni a stábodról és rólad?

Személy szerint magamról sokat nem mesélnék: elég annyi, hogy Vitális János vagyok, 11. A-s tanuló. Viszont a stábom annál érdekesebb és sokszínűbb. Elsősöktől a végzősökig válogattunk olyan embereket, akikkel jóban vagyunk, és éreztünk bennük lehetőséget, hogy ideális stábtagok lennének. A témánk a karneválok bemutatása: megpróbáljuk a diákságot aktivizálni azon dolgok felé, amiket egyébként nem tesznek meg az életükben. Meg szeretnénk mutatni, hogy miért érdemes fiatalnak lenni; hogy miről szól egy igazi karnevál; és hogy milyen sokszínű a világ.