Minden kezdet nehéz, de szerencsére nem sokáig tart. Nemrég volt az évnyitó, de már megszülettek az első érdemjegyek és lassan lehet készülni a témazáró dolgozatok írására is. Kedvcsinálóként írásom végén közlöm az előző tanév év végi eredményeit. Megéri böngészni a hosszú listát, hátha megtalálod rajta a nevedet. Ha esetleg mégsem, akkor érdemes ellesni a kitűnőktől néhány jól bevált tanulási módszert.

A héten Tiszakécskén jártam. Búcsúzáskor vendéglátóm felsorolta, hogy mit kell még megnéznem. Egyebek mellett én a Tisza-partot választottam. Folyóparti gyerek vagyok, kitartóan próbáltam megközelíteni a vizet. Három ponton is próbálkoztam, végül sikerült.

A vízműsök is öregszenek. Az iskola tanulói ezt észre sem veszik, de a korábbi évjáratok diákjai tudnának mesélni. Pontosabban tudunk róla mesélni, meg is tesszük.

Az idei évben huszonhatodik alkalommal rendezte meg a Mályvád Teljesítménytúrát a Körösök Völgye Turista Egyesület augusztus 27-én. A túra 55 km, útvonala a Gyula -- Gyulavári -- Solymos -- Mályvádi Őstölgyes -- Sitka -- Városerdő -- Remete -- Szanazug -- Doboz -- Póstelek – Gyula állomásokat érintve halad -- jórészt ártéri erdők festői környezetében lévő -- jelzett turistautakon.

Az 55 km-es táv mellett négy kisebb résztávot is lehetett választani: 12, 24, illetve 35 km-en mehettek a természetbarátok. A túrát kiírás szerint gyalog és kerékpáron teljesíthették a résztvevők, de akadtak olyan túrázók, akik futva tették meg a távot.

Vörös mezőben fehér sast ábrázol a lengyel címer, de vajon tudjuk-e, milyen szép legenda meséli el a keletkezését?

Valamikor nagyon régen felkerekedett három fivér, Cseh, Lech és Rusz, hogy új hazát keressenek népüknek, a szlávoknak, mert azon a területen, ahol éltek, már elfogyott az élelem, és legelő sem volt már elegendő állataik számára.

Az út nehéz volt, gyors folyású patakokon kellett átgázolniuk, hol farkasok, hol vad törzsek támadtak rájuk, mígnem aztán egy szép termékeny síkságra értek.

A kérdés két héttel az új tanév indulása után fogalmazódott meg bennem. Tényleg, az érettségi óta nem láttam a mindig nyüzsgő cserkeszőlői lányt, Erdősi Bernadettet! A választ a húga, Brigi (12. A osztály) adta meg: felvették a Műegyetemre, egyetemi polgár lett.

Adódott az ötlet, keressük fel kérdéseinkkel a hétvégi pihenőn Cserkén tartózkodó egyetemista lányt, aki egy beszélgetésre készséggel kötélnek állt.

- Hová tűntél Detti?
- A nyáron felvételt nyertem a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre, most ott tanulok, elsőéves építőmérnök-hallgató vagyok.

Újra gyerek voltam … … vagy legalábbis majdnem. (Egy pályakezdő mérnök csaknem gyerek még.) Egy időgépen repültem vissza a hetvenes évekbe. Az egyetem után egy évvel izgatottan léptem az emeleti 49-es terembe. Ott „lakott” a 3. A osztály, K. Tóth Gyuri bácsi csapata. Nem különösebben örültek nekem; a fél osztály érdemben ügyet sem vetett rám, a többiek őszinte kíváncsisággal várták: mi lesz?

Hazánk északi részén, a Mátra és a Bükk hegységek „árnyékában” húzódik a változatos domborzatú, erdőkkel borított, s kevesek által ismert Vajdavár-hegység. A miocén sekélytengeri homokkőből álló terület Magyarország földtani és felszínalaktani szempontból egyik legizgalmasabb tájegysége. Nem véletlenül választottam még 4 évvel ezelőtt a doktori kutatásaim témájául!

A nyári szakmai gyakorlat folyamán érdekes előadást hallottak a földmérő szakos diákok Gábor Sándor (volt vízműs J) földmérési szakfelügyelőtől, aki a Békés Megyei Kormányhivatal Földhivatali Főosztályától érkezett.

A megyénkben található vízszintes és magassági alappontokról szóló képes bemutató során színes történeteket hallottunk létrehozásukról, jelenlegi állapotukról.

Az előadás alatt az érdeklődés a mérőtornyokra terelődött, és el is határoztuk valamelyik felkeresését.

Idén augusztus 27. és szeptember 04. között rendezték a WAKO Kadet és Junior Kick-Box Világbajnokságot az írországi Dublinban. A magyar válogatott 116 fővel képviselte az országot a 47 országból összegyűlt közel 1700 nevező között. A súlycsoportomban 19 versenyző szállt ringbe.

Meleg szeptemberi szombat délután. A Deák utca csendes, de kattan a zár, és a Vízmű nehéz tölgyfa kapuja kinyílik. A gondnok kilép az utcára, kiteszi a fonott szemeteseket, eloltja a hétvégére bekapcsolva hagyott utcai villanyt. Várja a vendégeket.