Már rég besötétedett. Az üzemanyagjelző mutatója erősen kúszott a nulla irányába. Visszafogottan nyomtam a gázpedált. "Meg kell állni, tankolás nélkül nem érek haza."

A fáradtságtól a szarvasi piros-sárga kúthoz kis híján a rossz oldalról hajtottam be. Aztán sikerült javítani, s megálltam a 95-ös kútoszlopnál.

A benzinkutas széles mosollyal üdvözölt: "Tanár úr! Pont jókor jött, éppen rendkívüli vízműs találkozót tartunk." Ezt csak álmodom? Ennyire nem lehetek fáradt! Megdörzsölöm a szemem, s valóban ismerős arcok bukkannak fel.

Angolórán éppen Liverpoolról és Pécsről tanulunk, főképpen azon párhuzam kapcsán, hogy néhány éve (2008-ban, illetve 2010-ben) mindkettő viselte már az „Európa Kulturális Fővárosa” megtisztelő címet. Pécsről természetesen a nem ott élő, átlag magyar ember is remélhetőleg sokat tud, Liverpoolról már jóval kevesebbet. Így támadt az a gondolatom, hogy a könyvben leírt érdekességeken túl, az internet segítségével még jobban megismerjem ezt a sokoldalú angol várost!

Az elvonuló ősz igencsak eseménydús hónap iskolánkban: ismerkedési estek, Garabonciás napok, tanulmányi kirándulások, Operakaland, Európa-nap a bíróságon, ünnepi műsorok, megemlékezések és még hosszan sorolhatnám tovább.

A Táliber Alapítvány új programsorozatot indított a városban „Közösségi terek éjszakája” címen. A rendezvények célja, hogy minél több ifjúsági közösségi teret ismertessenek meg a fiatalokkal, hogy minél többen tudjanak a rendszeresen színvonalas szórakoztatási lehetőségeket biztosító helyszínekről, közösségekről. Ennek a programsorozatnak legutóbbi állomása a reformátusok Bárka filmklubjában volt október 21-én 18 és 22 óra között. Csicsek Annamária tanárnő társaságában én is részt vettem az eseményen.

… , sőt bele is másztunk. Az egyik hétfői napon a 12. A és a 14. A osztálynak páratlan lehetősége adódott. Tóth-Nagy Terézia tanárnő és a Magyar Közút Nonprofit Zrt. szervezésében a Békés és Tarhos közötti Kettős-Körös híd hídszemléjének lehettünk tanúi.

Szabó Hajnalka a Magyar Közút hídmérnöke volt segítségünkre a szemlénél. Ismertetőt adott számunkra a híd sajátosságairól és tulajdonságairól. A hidat 1985-ben adták át a forgalomnak. Szabadszereléses technológiával készült.

Már régebben észrevettem, hogy osztálytársam, Bodorló Balázs (11. D) jól játszik a hangjával. Tavaly mesélte, hogy elkezdett egy szinkronszínész-tanfolyamot, amely nekem is felkeltette az érdeklődésemet, ezért kifaggattam a témáról.

Az Operakaland keretein belül 2016. 10. 19-én utaztunk Budapestre, hogy megtekintsük Giacomo Puccini olasz nyelvű, Bohémélet című operáját az Erkel színházban.
A hetven fős vízműs diákokból álló csoport reggel 6. 50-kor már a vonatállomáson várakozott  indulásra készen.

Már a tavalyi tanév vége felé mondogatták az osztályomból páran, hogy jövőre szeretnének az ifjúsági kolbászkészítő versenyen részt venni. Először meglepett az ötlet, és arra gondoltam, múló szeszély.

Ahogy telt-múlt az idő, folyamatosan emlékeztettek a tervükre, láttam, hogy ez bizony komoly elhatározás a részükről. Utánajártam, beneveztem őket. Mivel egy felnőtt kísérőre is szükség volt, tanácstalan voltam, hiszen én ebben annyira nem vagyok járatos. Szerencsére az egyik szülő - egy régi kolbászkészítő család tagja - boldogan vállalta feladatot.

A szép időt látva, úgy döntöttünk, hogy megcsodáljuk az őszi Budapestet. Az időjárás végül a várakozásainktól elmaradt, de a színek mindenért kárpótoltak minket.

Egy esős októberi délutánon Novák Zoltán tanár úr és öt osztálytársam társaságában egy pár kellemes órát tölthettem el a békéscsabai Széchenyi Emlékházban.

A "Híd, ami összeköt" címmel meghirdetett program keretében kiállítottuk a vízműs elődeink által korábban készített tésztahidakat, és hogy a délutánt érdekesebbé tegyük, szerveztünk az érdeklődő látogatóknak egy vetélkedőt.